6. Rész: Csak őszintén

~ Darlena " Darcy " Welson ~

Reggel a fürdőből kilépve elégedetten nézek végig magamon a teljes alakos tükörben. Lauren és John csak tegnap utazott el, így a tudat hogy ma sem lesznek itthon még jobban feldobja a reggelem. Mosolyogva szökdécselek le a lépcsőn, egyenesen a konyhába ahol az asztalnál már Sandy, Caleb és Noah reggelizik. - Jó reggelt. - köszönök nekik vidáman. - Neked is. - Caleb viszonozza a mosolyom. - Örülök hogy jó kedved van. - teszi hozzá Sandy kedvesen. - Hamarosan elmegy a kedve ha megtudja hogy hol van Joel. - Noah kárörvendően vigyorog. - Nem érdekel hogy hol van. - vonom meg a vállam és egy banánt kezdek meghámozni hogy aztán megegyem. - A tegnapi lánnyal randizott este, akit a parton szedett fel és haza sem jött az éjjel. Lecserélt téged. Szívás. - Noah feláll és a mosogatóba teszi a tányérját. - Noah elég. - Caleb szól rá. - Ugyan hagyd csak. A fürtöske szeret veszekedni. - nevetek fel. - Rossz hír neked Noah, hogy nekem ma jó kedvem van és magasról teszek rá hogy Joel hol töltötte az éjszakát. - felülök a pultra és vidáman majszolom tovább a kezemben lévő gyümölcsöt. - Engem emlegettetek? - Joel vigyorogva lép be az ajtón a tegnapi ruhájában, vagyis tényleg nem töltötte itthon az éjszakát. Igazából nem érdekel hogy csajozik mert nem érzek iránta semmit, de azért az kicsit aggaszt hogy a szexpartnereit ilyen sűrűn váltogatja és közben velem is együtt van. Nem vagyok paranoiás de nem vágyom egy nemi betegségre. - Csak éppen azt meséltem Darcynak hogy megcsaltad az éjjel. - jegyzi meg Noah és a megnevezésre azonnal felkapom a fejem. Amióta ide jöttem senki nem szólított Darcynak és idegesítő hogy pont ez a szarházi engedi meg magának. - Ne hívj Darcynak. A nevem Lena. Világos? - förmedek rá Noahra. - Kit érdekel hogy hívnak. - Noah lenézően méreget. - Oké elég a családi drámából. - Sandy szakítja félbe a vitát. - Osszuk ki a házi munkát. - javasolja amit én egy hangos nevetéssel fogadok. - A mit? - kérdezek vissza. - Ha anyuék hosszabb időre elutaznak akkor ránk maradnak a feladatok. Bevásárlás, főzés, takarítás. - sorolja lelkesen. - Remek. Dolgoznunk is kell. - nyafogok de persze kész vagyok kivenni a részem a házi munkából nehogy emiatt is én legyek a rossz. - Majd én bevásárolok és a főzést is bevállalom. - Caleb ajánlja fel. - Én segítek. - szólalok meg amivel mindenkit sikerül meglepnem. - Cica. Biztos ez? - Joel átkarolja a derekam de én azonnal elhúzódok tőle. - Egy: Nem vagyok a cicád. Kettő: Ne érj hozzám. És három: Majd én eldöntöm hogy mit csinálok és mit nem. - mondom komolyan. Joel döbbenten néz rám ahogy a többiek is. - Most mi a bajod? - Joel kérdése feldühít. - Semmi. Csak unalmas vagy. - nézek vele farkas szemet. Valahogy le kell ráznom. Nem akarok kockáztatni semmit azzal hogy folytatom vele ezt a nevetséges viszonyt. - Oké. Akkor Noah, Joel és én takarítunk. - Sandy ismét megakadályoz egy nagy veszekedést. - Gyere Lena. Induljunk a boltba. - Caleb megfogja a kezem, úgy ahogy tegnap a parton és maga után húz. Az ő autójával megyünk. Caleb vezet, míg én az anyós ülésen kapcsolgatom a rádiót. - Miért bántál így Joelel? - szólal meg félúton a bolt felé. - Ki tudja milyen lányokban fordul meg. - fintorgok. - És? - Caleb mosolyogva pillant rám majd vissza az útra. - És nem akarok elkapni semmit. - mondom ki őszintén. - Ez nevetséges indok. - nevetése betölti az utas teret. - Oké. Nem szeretem ha kihasználnak. Most jó? - bizalmat szavazok Calebnek ezért őszintén beszélek vele, valamiért úgy érzem hogy vele őszinte lehetek. - Te egy nagyon okos lány vagy Lena. Okosabb mint amilyennek mutatod magad. - jegyzi meg de nem értem hogyan is kapcsolódik most ez a témához. - Ezt most miért mondtad? - kérdezem kíváncsian. - Megérdemelsz egy olyan srácot aki azért szeret aki vagy és nem azért akinek kiadod magad. Mindannyian tudjuk hogy ez a rossz kislányos stílus nem te vagy. Az igazi Lenat szeretném látni. - folyamatosan beszél és azt veszem észre hogy tetszik amit mond. Az hogy ismerni akar engem, az igazi énem és nem azt akit előadok azóta hogy ide jöttem. - Van egy ajánlatom. - nézek rá határozottan. - Hallgatlak. - bizonytalanul bólint. - Itt tartózkodásom alatt te leszel az egyetlen aki láthatja az igazi Lenat. - hátradőlök és kibámulok az ablakon. - Miért pont én? - érdeklődve figyel. - Nem tudom. Téged bírlak. - vonom meg a vállam. - Ennek örülök. És csak hogy tudd, az igazi Lena sokkal vonzóbb. - kacsint rám. - Csak nem akarsz elcsábítani? - viccelődök vele. - Még az is lehet. - mondja halálos komolysággal a hangjában miközben leparkol. - Ezt nem mondod komolyan? - nevetve szállok ki az autóból. - Ennyire nevetséges ha azt mondom hogy nagyon is tetszel? - ő is kiszáll és egy bevásárló kosarat tolva magunk előtt besétálunk a boltba.

- Nem, nem dehogy. Ne haragudj. - visszafogom magam de még mindig hihetetlen amit mondott. - Rosszul indítottál amikor megérkeztél. De én szívesen megismernélek jobban is. - biztatóan mosolyog rám. - Oh tényleg? Te is ágyba vinnél, mint Joel? - kérdezem felháborodva. - Nem. Eszembe sem jutott. Ne forgasd ki a szavaimat. Én téged akarlak megismerni nem a tested. - mélyen a szemembe néz és tudom hogy nem hazudik. - Szóval a testem nem érdekel? - kérdezem de közben már egy halvány mosoly bújkáll az arcomon. - Öhm...én...- hebeg össze-vissza, fogalma sincs hogy mi lenne most erre a jó válasz részéről. - Csak őszintén Caleb. - nevetek fel. - Gyönyörű lány vagy, persze hogy érdekel, de nem az a legfontosabb. - kapom meg a választ. - Rendben. Átgondolom. - bólintok majd minden figyelmünket a vásárlásnak szenteljük de közben beszélgetünk is ami során jobban megismerjük egymást. Rengeteg cikis sztorit mesél magáról és a testvéreiről és persze én mesélek neki magamról, arról amilyen valójában vagyok és voltam. Végül a vásárlás három órát vesz el az életünkből de legalább már tudjuk hogy főzünk ebédre. - Vágd fel a hagymát. - adja ki az utasítást már ismét a házban, azon belül a konyhában állva. - Nem mert megsirat. - ellenkezek. - Ugyan már nem halsz bele. - nevetve veszi ki a kezemből a kést és elkezdi felaprítani a hagymát. - Nagyon profi vagy. - nézem a kezét ami szinte megállás nélkül mozog. - Gyakorlott vagyok már. - feleli. - Oh igazán? Ha ilyen jó vagy, akkor csináld egyedül és én nézem. - felülök a pultra és a lábamat lógatom. - Szóval rám bízod a munka nehezét? - játszott felháborodással lép elém és megáll a két lábam között. Közel van hozzám de mind ketten tudjuk hogy korai lenne még ha nyitnánk egymás felé ezért hozzám sem ér, csak mélyen a szemembe néz. - Az egész munkát. - pimasz mosolyom levakarhatatlan az arcomról. - Szégyelld magad. - a paradicsom szószos kanállal közelít az arcom felé és az orrom hegyét össze is keni. - Caleb. - nevetek fel. - Paradicsomos Lena. Hm. Finom lehet. - kacsint rám és én azonnal el is pirulok. - Milyen szép látvány. - Joel hangjára mind ketten felkapjuk a fejünket. - Lecserélsz cica? Az idősebb kell? - dühösnek tűnik de nem beszél hangosan. - Nem cseréllek le, mivel soha nem is volt közünk egymáshoz. - nézek rá semlegesen. - Igazán? Azért nekem nem így rémlik. - mosolyog cinikusan. - Joel, szállj le Lenaról. - Caleb figyelmezteti az öccsét. - Még rajta sem vagyok. De tény hogy párszor már megvolt nekem. - úgy beszél rólam mintha egy tárgy lennék. - Köcsög. - a kezembe kerülő fakanalat vágom hozzá ami a fehér pólóján paradicsom nyomot hagy. - R. I. B. A. N. C. - lassan betűzi le a szót de így is értem. - Rohadj meg. - leugrok a pultról és a szobámba rohanok mielőtt még komolyabb veszekedésbe bonyolódnék Joelel és így Caleb napját is elrontanám, még enél is jobban...