7. Rész: A rabja vagyok

~ Darlena " Darcy " Welson ~

Talán már éjfél is elmúlt, és függetlenül attól, hogy reggel korán kellene kelnem, mert el kell intéznem néhány hivatalos papírt az ideköltözésemmel kapcsolatban, én még mindig nem alszok. Folyamatosan agyalok, akármennyire szeretném, egy percre sem tudom kiűzni a cikázó gondolatokat a fejemből. Akárhányszor szögezem le magamban, hogy ki kell tartanom az elhatározásom mellett miszerint visszatérek a régi énemhez és nem játszom többet meg magam és legfőképpen távol tartom magam Joeltől, minden egyes alkalommal felbukkan egy kis érv amellett, hogy igenis maradjak az új Lena. Miután Joelel összevesztem a konyhában és a szobámba rohantam, bezárkóztam és egész nap ki sem mozdultam innen. Szerencsére a házban élők közül senki nem zavart, még Caleb sem. Viszonylag korán, este kilenckor lezuhanyoztam és ágyba bújtam de még így három órával később sem jött még álom a szememre. Fekszem az ágyamban, a sötét szobában és a gondolataimba veszve, vitázok önmagammal. Egy részem ragaszkodik a mostani helyzethez és őszintén szólva amióta ide jöttem jól érzem magam Joelel. Vele szabadnak érzem magam. Viszont egy másik részem szívesebben lenne a régi Lena és ezzel együtt Caleb érdeklődése irántam nagyon hízelgő és azt hiszem kezdem megkedvelni őt. - Lena. - megrezzenek a nevem hallatán ami halk suttogással tölti be a szobám. Sötét van így nem látok semmit, de érzem ahogy az ágy besüpped mellettem és valaki befekszik mellém. Hátam egy izmos mellkashoz simul miközben egy erős kéz a derekam köré fonódik. - Joel. - sóhajtok fel ahogy elér a felismerés. Már az érintéséből és az illatából tudom hogy ő az. - Ne haragudj. - arcát a nyakamba temeti és lágy csókot hint a bőrömre. Furcsa érzéssel tölt el hogy nem látom őt, csak érzem, de kellemes. - Miért? - kérdezem halkan, szinte hang nélkül. - Nem gondoltam komolyan. Nem tartalak ribancnak. - szorosan ölel magához miközben még mindig háttal fekszem neki. - Akkor miért mondtad? - kérdezem őszinte érdeklődéssel. - Dühített hogy Caleb rád mozdult. - hangja őszintén cseng de a mondandója meglep. - Nem mozdult rám. De ha így is lenne, az miért zavarna téged? Semmi nincs közöttünk. - elhúzódom tőle. - Miért vagy ilyen ellenséges velem? Tegnap még minden rendben volt. Aztán ma reggel amikor haza jöttem már így viselkedtél. - hallom a hangján hogy feszült. - Nem szeretem ha hülyének néznek. - felelem. - Nem nézlek hülyének. - mondja határozottan. - Joel. Te más lánynál töltötted az éjszakát amiért egy szavam sem lehet és nem is vetettem a szemedre, de te rögtön elmondtál mindennek mert jól éreztem magam Calebel. Oké, igen, megegyeztünk hogy csak szex van közöttünk és semmi kötelezettség, de ha neked szabad mással lenni akkor nekem is. - jelentem ki, és tudom hogy nekem van igazam. - Nem töltöttem más lánnyal az éjszakát. Ezt honnan vetted? - hitetlenkedve teszi fel a kérdést, szinte ki kéri magának a feltételezést. - Komolyan? Képes vagy hazudni? - hirtelen ülök fel és felkapcsolom az éjjeli lámpát. - Nem hazudok. - ő is felül és a szemembe néz. - Tegnap a tengerparton volt az a lány...- kezdek bele de félbeszakít. - Igen. Találkoztunk de egy csóknál több nem történt. Hidd el benne lett volna a kicsike, de amikor ránéztem te jutottál eszembe ezért ott hagytam. Tudom hogy nem vagyunk együtt de úgy éreztem hogy nem tehetem meg veled. Nem feküdtem le mással csak veled, amióta ismerlek. Esküszöm. - komolyan beszél, én még sem tudok hinni neki. - Akkor hol voltál éjszaka? - kérdezem halkan. - Most számonkérsz? Féltékeny vagy? - kérdésemre, kérdéssel felel. - Csak válaszolj, kérlek. - kérem fáradtan. Igen, belefáradtam már a mai napba. - A barátaimmal buliztam. Tudod hogy sokszor vannak ilyen házibulik. De ha nem hiszel nekem kérdezd csak meg Lexit. Ő is ott volt. - megvonja a vállát. Hiszek neki, mert tudom hogy ha most felhívnám Lexit akkor őszinte lenne velem és Joel nem kockáztatná ezt. - Mindegy Joel. Én már ezt akkor sem akarom. - sóhajtok fel. - Mit nem akarsz? Velem lenni? - kérdezi lemondóan. - Soha nem is voltam veled. Én...én nem vagyok ilyen, érted? Ez...egyszerűen nem én vagyok. - nézek végig magamon. - Amióta idejöttem Miamiba teljesen kifordultam önmagamból. De John bosszantása nem ér ennyit. Caleb felnyitotta ma a szemem. Én ennél sokkal többet érek. Nem leszek ilyen könnyűvérű. - rázom meg a fejem ezzel is megerősítve hogy mennyire nem akarok már egy érzelem mentes viszonyban részt venni. - Hűha. Négy napig bírtad. - lekicsinylően néz végig rajtam. - Játszottad a nagylányt. - teszi hozzá. - Fejezd be. Nem sértegethetsz azért mert nem akarok olyan lenni aki valójában nem vagyok. - egyenesen a szemébe nézek.

Néma csend telepedik ránk. Percek telnek el és mi farkasszemet nézünk egymással. A légzésem egyre gyorsabbá válik és a szívem úgy érzem mindjárt kiugrik a helyéről amikor Joel hirtelen szünteti meg közöttünk a távolságot és megcsókol. Mélyen és szenvedélyesen. Egy percig sem tudok parancsolni a testemnek, azonnal reagálok rá és úgy olvadok a karjaiba mintha mindig is oda tartoztam volna. Mellkasom az övének simul, ő pedig a hajamba túr, majd végigvezeti a kezét a testemen. A fenekemet sem hagyja érintés nélkül, miközben könnyedén végig dönt az ágyamon, a csókunkat meg nem szakítva. Pihegek, míg az ajkai a nyakam vonalára térnek át, a keze pedig mindenhol ott van, ahol csak lehet. Nyelve megérinti a már felhevült bőrömet, lehunyom a szemem és élvezem az érintését és némán még többért esedezem. Vándorló ujjai hamar találják meg a túlságosan is rövid hálóingem szegélyét, s fölfelé simítja azt, míg én megemelkedem, és pillanatok alatt szabadít meg tőle ezzel feltárva testemet. Az egyetlen ruhadarab ami még rajtam van az a fehérneműm. Szerencsére rajta az alsónadrágján kívül semmi nincs így kezeim könnyedén simítanak végig izmos hasán, felfelé haladva a mellkasán át a vállaira.  Apró puszikkal halad lefelé a testemen, és nem tétovázva akasztja ujjait a bugyim tetejébe. Megemelem a csípőmet, ő pedig lehúzza a feleslegesnek bizonyuló ruhadarabot is, végül az alsónadrágja is a padlón köt ki. Újra megcsókol amit én készséggel viszonzok, miközben ő minden tétovázás nélkül hatol belém a lehető leggyengédebben. Homlokát az enyémnek támasztja, de csak amíg levegőt veszünk majd újult erővel csap le ajkaimra miközben a kezeivel az enyémeket megragadja és a fejem mellett egybefonja az ujjainkat. A vágy robban bennem, a lábaim szorosan fonódnak a csípője köré, míg ő egy pillanatra sem inog meg az ütemében. Az elhatározásom pedig miszerint távol tartom magam tőle, ebben a pillanatban válik semmivé. A rabja vagyok, úgy vonz magához mint egy mágnes. Nem tehetek róla. Bárhogy is szeretnék újra a régi Lena lenni, nem megy mert én már nem az a lány vagyok. Megváltoztam. Lehet hogy csak pár nap telt el, de ez idő alatt annyi mindent éltem át, hogy egyszerűen nem tudok már az a lány lenni aki voltam. És talán nem is akarok. Joel mellett úgy érzem hogy élek, azt én is tudom hogy ez így nem normális, hogy érzelmek nélkül fekszem le vele de nem érdekel. A világ sem normális, akkor én miért legyek az?! Ez a viszony ami Joel és köztem van, sosem lesz kapcsolat vagy szerelem. Soha nem leszünk egy pár, de ennek ellenére is tisztelhetjük egymást és akár felfoghatjuk ezt barátságnak extrákkal.