8. Rész: Ellenállhatatlan

Egy hónappal később...

~ Darlena " Darcy " Welson ~

" Kedves Naplóm!
Egy hónapja és négy napja tengetem a mindennapjaimat itt, Miamiban. Számtalanszor ábrándoztam már ez idő alatt arról hogy vissza megyek Angliába, hiszen az én otthonom mindig is Liverpool volt és örökre az is marad. De ez a vágyam egyenlőre még nem teljesülhet. Azonban határozott terveim vannak. Megvárom a 18. születésnapom, leérettségizek és utána visszaköltözöm anya házába amit rám hagyott. Ez az elhatározásom szikla szilárd és semmi nem állíthat meg abban hogy ezt véghez vigyem. Az elmúlt egy hónapban John és közöttem nem változott a helyzet. Nem sokat beszélünk egymással és ha tehetem el is kerülöm őt, itt házon belül is. Még mindig rossz szemmel nézi hogy megváltoztam de legalább már nem tilt meg semmit, talán mert rájött hogy úgy is azt teszem amit én akarok és nem azt amit ő. Laurenel viszont már egész jól kijövök. Kedves nő, ezt be kellett látnom és soha nem tett ellenem semmi rosszat, ezért végül úgy döntöttem hogy adok neki egy esélyt és már számtalanszor beszélgettünk is. Sandyvel és Noahval ugyan ez a helyzet. Sandy barátnőivel is jobban megismerkedtem, Jade és Paris végül is nem olyan rosszak ahogy Sandy sem, bár néha még az agyamra megy, főleg amikor testvéreként emleget. Noah pedig már lakatot tesz a szájára, pontosabban nem szól be minden adandó alkalommal. Egyszer kétszer már beszélgettünk is, de azért még nem mondanám jónak a kapcsolatunkat. A barátai Trina és Ethan sem az én világom. De volt alkalmam már velük is találkozni, pont olyanok mint Noah és azt hiszem ezzel mindent el is mondtam róluk. Caleb viszont már más eset, őt igazán megkedveltem. Jó barátok lettünk, bár nem nézi jó szemmel hogy Joel és én még mindig tartjuk magunkat a barátság extrákkal meghatározáshoz. És ha már Joel jött szóba, nos vele még mindig jól érzem magam és éppen ezért kettőnk között semmi nem változott. A kapcsolatunk ha nevezhetem így, még mindig laza, de azt már nem mondhatom hogy nincsenek érzelmek, persze nem beszélhetünk szerelemről. Csak egy egyszerű szeretet alakult ki, ahogy az a barátoknál szokás. Fontos része az életemnek, főleg hogy már szinte a szobámban él. Igen, minden éjjel velem alszik amit már annyira megszoktam hogy el sem tudnám képzelni az éjszakáimat nélküle. John ezt viszont ellenzi, ezért Joelnek minden éjjel be kell osonnia hozzám. És van még egy személy aki fontos részévé vált az életemnek, aki nem más mint Lexi. Ő egy fantasztikus lány és egyben a legjobb barátnőm. Rengeteg időt töltünk együtt és mindent megbeszélünk, mindenben számíthatok rá és sokszor lát el jó tanácsokkal amiket meg is fogadok. Nem rég kapott állást egy közeli kávézóban, azóta az lett a törzshelyem..." - a konyhában ülve a naplóm fölé hajolva írom le az érzéseimet. Joel még alszik. John és Lauren elutaztak, Sandy a barátnővel tölti a hétvégét. Noah sátrazni ment Trinaval és Ethanal, Caleb pedig szintén elutazott egy főiskolai rendezvény kirándulás miatt, ami azért is meglepő mert nyári szünet van. Hihetetlen hogy Caleb annyira stréber hogy még nyáron is képes tanulni. Így tehát a ház két teljes napig csak az enyém és Joelé. Ezt kihasználva pedig a kánikulának köszönhetően a szokásosnál is lengébb ruhában próbálom átvészelni a meleget. Egy bugyit és egy rövid trikót viselek csak magamon.

- Mit csinálsz, cica? - Joel hangja szakít ki a gondolataimból. - Csak a naplómat írom. - mondom mosolyogva miközben összecsukom a kis könyvemet. - Nem tudtam hogy naplót írsz. - jegyzi meg a hűtőhöz sétálva és kivesz egy üveg hideg ásványvizet. A testét csak egy boxer takarja, a tekintetem végig szalad kidolgozott izmain és halkan felsóhajtok. - Utálom a meleget. - mondom komolyan miközben Joel a vízébe kortyol. - Hm..miért? - kérdőn pillant felém. Lassan felállok és közelebb sétálok hozzá majd feltornázom magam a konyhapultra. Szeretek itt ülni, elég magas ahhoz hogy szemmagasságban legyek Joelel. - Mert melegem van. - nyafogok. - Én szeretem a meleget. - vonja meg a vállát. - Mit szeretsz benne? - hitetlenkedve várom a válaszát. - A melegnek köszönhetem hogy most is csak alig takar belőled valamit a ruhád. - pimasz vigyor jelenik meg az arcán. - Te mindig csak a szexre gondolsz? - kérdezem szemforgatva. - Csak ha veled vagyok. - leteszi a vízesüveget és elém lép. Két lábam közé áll, kezeit a combomra simítja és egy puha csókot nyom ajkaimra. - Akkor gondolom a mai programunk is megvan. - nevetve nézek a szemeibe. - Ha arra gondolsz hogy a mai napot is az ágyban töltjük, akkor igen. - egyik keze feljebb csúszik a combomon. - Joel. - homlokom a mellkasának döntöm és elpirulva hunyom le szemeimet. - Ahj cica. Zavarba hoztalak? - játékosan gúnyolódik velem. - Igen. - motyogom halkan. - Ilyenkor ellenállhatatlan vagy - suttogja miközben az állam alá nyúl így kényszerítve hogy a szemeibe nézzek. - Ellenállhatatlan? - ismétlem. - Határozottan az vagy. - újra megcsókol de ezúttal mélyebben és hosszabb ideig tart a csók. - Mostanában olyan furcsa vagy. - húzódok el tőle pár pillanattal később. - Ezt hogy érted? - kíváncsian néz rám. - Becézgetsz, bókolsz, mindig velem vagy. Már kezd olyan érzésem lenni mintha együtt lennénk. - vallom be őszintén. - Bébi, nem vagyunk együtt de attól még beszélhetek veled szépen, nem igaz? Vagy jobban szeretnéd ha lekezelő lennék veled? - végig simít az arcomon, míg ajkai a nyakamra siklanak. - Nem. Azt nem szeretném. - jelentem ki határozottan. - Én is így gondoltam. - kezei a fenekem alá csúsznak, megemel és az ölébe vesz majd a nappaliba sétál velem, ahol leül a kanapéra, én pedig az ölében foglalok helyet, vele szemben. - Ma este viszont nélkülöznöd kell. - szólalok meg ismét. - Miért? - meglepett képet vág és ezen jót szórakozom. - Bulizni megyek Lexivel. - adom meg neki a választ. - Hová? - kíváncsiskodik tovább. - Nem mindegy? - válaszolok kérdéssel a kérdésére. - Nem mindegy. Lexi kemény bulikba jár. Nem szívesen engedlek el egyedül. - kezei ismét a fenekemre vándorolnak és ott pihenteti őket. - Nem kértem engedélyt. - mosolyodok el. - Nem viccelek Lena. Az ilyen helyeken óvatosnak kell lenned. - elkomolyodik és tudom hogy igaza van, hiszen ő jártasabb az ilyesmiben mint én. - Lexi is ott lesz. Nem történhet baj. - hozzá bújok és a fejem a vállára hajtom. - Oké de azonnal hívj ha baj van. Akár hajnalban is. - szögezi le ellentmondást nem tűrve. - Igenis papi. - nevetek fel. - Lena. - dorgál finoman. - Esküszöm úgy viselkedsz mint egy féltékeny pasi. - csóválom a fejem miközben lemászok az öléből. - Nem vagyok féltékeny. Azt csinálsz amit akarsz, szabad vagy. De attól még aggódhatok érted. - ő is feláll és követ az emelet felé. - Igazad van. Óvatos leszek. - megállok a szobám ajtajában. - Rendben. - bólint megkönnyebbülve. - De ha most nem haragszol szeretnék lezuhanyozni. - vigyorogva kezdem megszabadítani magam a ruhámtól ami csak egy trikó és egy bugyi majd mikor már teljesen meztelen vagyok a fürdőm felé indulok. - Segítek zuhanyozni. - azonnal utánam ered és ledobja magáról a boxerét. - Gondoltam. Csak hogy ebből minden lesz csak zuhanyzás nem. - nevetek jókedvűen és megengedem a csapot. - Kellemeset a hasznossal. - mosolyogva lép be a kellemes meleg víz alá és magával húz engem is. - Melyik a kellemes és melyik a hasznos? - felnézek rá, míg ő már a tekintetével szinte felfal. - Te vagy a kellemes. - hevesen kap ajkaim után és szenvedélyesen csókol amit készséggel viszonzok és élvezem minden érintését és rezdülését amire a testem is reagál...