9. Rész: Észrevétel

~ Darlena " Darcy " Welson ~

Lefelé haladok a lépcsőn. Este fél nyolc van és én már készen állok a bulira. Már felöltöztem és a sminkem is kész, már csak Lexinek kell ideérnie értem. Joel a nappaliban nézi a tévét, foci mérkőzés, ami meg sem lep hiszen hatalmas sport rajongó. - Na? Hogy tetszem? - kérdezem mosolyogva amikor megállok előtte ezzel eltakarva a tévé képernyőjét. - Lena...- elakad a szava és többször is végig szalad a tekintete rajtam. Egy zöld mini ruha van rajtam, hozzá illő magassarkúval ami legalább tízenöt centivel toldja meg a magasságom. Ezt még Lexi, az egyik közös vásárlásunk során találta nekem. Eleinte azt gondoltam hogy nem illik hozzám, de most hogy látom az összhatást és persze Joel reakcióját, tudom hogy jól nézek ki. Ez magabiztossá tesz. - Nem tetszem? - játszott csalódottsággal fordulok körbe előtte. - Ellenkezőleg cica. Baromi dögös vagy. - előre hajol és végig simít meztelen combomon majd közelebb von magához és az ölébe húz. - Tényleg? - hatalmas mosoly kúszik az arcomra. - Oh igen, nagyon. - arcát a nyakamba temeti és lágy csókokat hint a bőrömre. - Joel, ne. - elhúzódok tőle, túl csábító számomra és tudom hogy ha nem hagyjuk abba most, akkor én bizony nem jutok el abba a buliba. - Öltözz át. - suttogja még mindig a nyakamat kényeztetve. - Tessék? - kérdezem meglepetten és eltolom magamtól. - Így nem mehetsz. Alig takar valamit ez a ruha. - fejti ki bővebben hogy mit is akar. - Öhm...oké...ezt nem te döntöd el. - határozottan mászok ki az öléből és a nappaliban lógó egész alakos tükör elé állok. - Jól érzem magam így. - megigazítom a sminkem és újra leellenőrzöm hogy a ruhám is tökéletesen passzoljon rám. - Elhiszem hogy jól érzed magad így és hidd el hogy én is jól érzem magam ahogy rád nézek. És tudom hogy az a rengeteg faszfej aki a buliban lesz szintén jól érzi majd magát ha rajtad legeltetheti a szemeit. - trágár szavai meglepnek, mert eddig nem nagyon volt még rá példa hogy így beszélt volna, ráadásul mindezt teljesen higgadtan mondja. - Állj le Joel. Semmi közünk egymáshoz. Azt veszek fel amit akarok és nem húzhatsz nekem határokat. - kicsit megemelem a hangom miközben Joel elém lép. - Cica. Ne veszekedj. - lenéz rám és egyik kezét az arcomra simítja. - Úgy viselkedsz mint egy féltékeny pasi aki beleszól a barátnője minden döntésébe. - lelököm magamról a kezét. - De van egy kis bökkenő Joel, én nem vagyok a barátnőd. Te nem akartál komoly kapcsolatot akkor ne is viselkedj úgy mintha együtt lennénk. - teljesen kikelve magamból szinte kiabálva mondom a szemébe. - Oh szóval én nem akartam komoly kapcsolatot? Csak én? - ő is erősebb hangon szólal meg. Soha nem kiabált velem, egy durva szava sem volt eddig hozzám de látom rajta hogy most nem sok hiányzik ahhoz hogy felrobbanjon. - Te sem vágytál többre. - teszi hozzá. - Nem vágytam többre és éppen ezért nem is szóltam bele egyetlen döntésedbe sem. Mert tudom hogy ami közöttünk van az nem komoly, csak szórakozunk. - elsétálok mellette és kinézek az ablakon. Ez a beszélgetés vagy pontosabban veszekedés már kikészít, alig várom hogy Lexi végre ide érjen. - Te lehet hogy csak szórakozol. - morogja szinte hang nélkül de így is értem amit mond, de mielőtt újra megszólalhatnék sarkon fordul és a konyhába megy. - Ezzel még is mit akarsz mondani? - nem hagyom annyiban a dolgot ezért követem őt. - Semmit. - feleli ridegen. - Joel. Ne csináld már. Most mi bajod? - vonom kérdőre. - Semmi bajom. - ismét faképnél hagy és visszaül a nappaliban a tévé elé. Követem őt de mielőtt megszólalhatnék hangos dudálás hallatszik be az utcáról ami azt jelzi hogy Lexi megérkezett. - Indulok. - magamhoz veszem a táskám miközben Joelre nézek. - Jó szórakozást. - dünnyögi és eldől a kanapén. Nekem viszont már nincs több energiám veszekedni vele ezért sietve hagyom el a házat és szinte feltépem az autó ajtaját amiben már Lexi vár. - Mi a baj? - azonnal észreveszi hogy dühös vagyok. - Joel. Ő a bajom. - sóhajtok fel miközben Lexi gázt ad és elindulunk. - Bővebben? - kíváncsiskodik. - Azt akarta hogy öltözzek át mert ez a ruha sokat mutat belőlem, én viszont nem akartam ezért összevesztünk. Elegem van belőle. - panaszkodok és jól esik erről beszélni valakivel. - Most mit vagy ezen meglepődve? Egy pasi sem szereti ha a barátnője ilyen ruciban megy utcára, pláne ha szórakozni. És egyébként dögös vagy. - mosolyodik el. - De nem vagyok a barátnője, éppen ez a lényeg az egészben. - fakadok ki indulatosan. - Hé, nyugi már kislány. Azért ne tépd le a fejem. - pillant felém majd vissza az útra. - Ne haragudj, csak teljesen kikészít. Egy hónapja minden napot együtt töltünk, úgy csinál mintha kapcsolatban lennénk, becézget, ölelget, együtt alszunk...és tényleg olyan mintha járnánk. - feszülten túrok a hajamba. - És te nem akarod hogy a közeledben legyen? - kérdezi kíváncsian. - Én szeretek vele lenni, de egyszerűen nem tudok rajta kiigazodni. A megismerkedésünkkor tisztázta velem hogy ő nem olyan srác aki a hosszú kapcsolatok híve, de közben az ellentétét mutatja. - vonom meg a vállam tanácstalanul. - Igen, nos ezt már akartam is mondani. - Lexi szavaira felkapom a fejem. - Mit akartál mondani? - kérdezem türelmetlenül. - Csak egy észrevétel. - rázza meg a fejét, de téved ha azt hiszi hogy nem szedem ki belőle hogy mire is gondol pontosan. - Lexi, mond már! - szólok rá. - Oké! - nagyot sóhajt miközben megáll egy piros lámpánál. - Mint azt tudod én már nagyon, nagyon régóta ismerem Joelt. - bele kezd a mondandójába.

- És Joel tényleg nem az a típus aki lehorgonyoz egy lány mellett. Azt hiszem ebben olyan mint az apja, mármint az igazi apja. Képtelen megállapodni egy nő mellett. Még régebben a gimiben volt egy lány aki tetszett neki. Kilencedikesek voltunk, a csaj meg tizedikes. Joel totál belezúgott de a lány nem viszonozta az érzéseit viszont kihasználta a rajongását. Szó szerint csicskáztatta őt, aztán amikor ráunt egyszerűen dobta Joelt. Akkor változott meg a viselkedése. Attól a naptól kezdve a lányok jöttek és mentek az életében. 16 évesen Joel már nagymenőnek számított. Azt hiszem fél a szerelemtől, fél hogy megismétlődik az ami gimiben. Úgy védi saját magát hogy nem kezd kapcsolatba. Eddig egy hét volt a maximum amit egy lány mellett töltött, aztán amikor az éppen adott lány komolyabbra akarta fordítani a kapcsolatukat akkor Joel dobta, egytől egyig mindegyiket. Te vagy az első aki mellett ilyen sokáig kitart. Egy hónap...huh...ez már rekord. - Lexi mesél és én csak néma csendben hallgatom őt. - Őszintén meglepett amikor először láttam hogyan bánik veled. Mintha valami porcelán baba lennél. Imád téged, látszik azon ahogy rád néz. És pontosan azok árulják el az érzéseit irántad amiket te is felsoroltál, becézget, minden idejét veled tölti. Mikor bulizott utoljára? Azelőtt egyetlen hétvégét sem töltött otthon. - folytatja a beszédet. Nem tudom mit gondoljak a hallottakról. Nehéz elképzelnem hogy Joel valóban szerelmes lenne belém, de a viselkedése Lexit igazolja. - Szóval szerinted Joel azért ilyen furcsa mert többet érez irántam? - kérdezem mintha Lexi mindent tudó lenne, de az tény hogy ő jól ismeri Joelt és Lexi eddig még soha semmiben nem tévedett. - Kislány! Hallottad amit az elmúlt tíz percben magyaráztam neked? Joel nem furcsa hanem szerelmes. Beléd. - nevet fel jókedvűen. Úgy látom ő örülne ha igaza lenne, azt viszont még nem tudom hogy én mit is érzek ezzel kapcsolatban. - De ha így van, akkor miért nem mondott erről semmit? Miért nem mondja ha szeret? - gondolkodok hangosan. - A szerelem ösztönös érzelem. Ha szeretsz valakit nem tudsz parancsolni magadnak a közelében. Ösztönösen kedveskedsz neki, állandóan a közelében akarsz lenni és szinte a megszállottja vagy. Joel viszont a múltban ért csalódása miatt, gondolom fél nyíltan beszélni az érzéseiről, de ha veled van a gesztusai akkor is elárulják. - Lexi már szinte szakértő a témában. - Soha nem fog színt vallani neked önmagától. Ismerem már annyira hogy ezt tudjam róla. - teszi hozzá. - Akkor mit tegyek? - tanácstalanul bámulok ki az ablakon. - Először is nézz mélyen magadba és tisztázd önmagaddal hogy te mit érzel iránta. Ha nem szereted viszont akkor hagyd a dolgot, nem akarom hogy te is összetörd a szívét. De ha szereted akkor ideje lépned és neked kell elsőként tisztáznod vele hogy mit érzel. - ahogy vártam Lexitől megkapom a helyes választ. - Nem akarom megbántani, ne aggódj. - sóhajtok fel gondterhelten. - Szóval? Szereted őt? - Lexi máris tudni akarja. - Nem tudom. Nem tudom hogy mit érzek. - homlokom a hideg üvegnek döntöm és lehunyom a szemem. - Lena. - Lexi erős hangon szól rám. - Olyan nincs hogy nem tudod. - mondja komolyan majd éles kanyart vesz és megfordul. - Most mit csinálsz? - hitetlenkedve nézem ahogy haladunk abba az irányba ahonnan jöttünk. - Haza viszlek és szépen megbeszélitek. - feleli egyszerűen. - De...fél óra utazás után csak így lefújod a bulit? - kérdezem döbbenten. - Pont leszarom a bulit. Joel a barátom és te is az vagy. Jót akarok nektek. - mosolyodik el. - Köszi Lexi. - mondom hálásan. - Igazán nincs mit. Most pedig van fél órád kitalálni hogy mit mondasz neki. - veregeti meg a vállam lelkesítve. Hálás vagyok neki hogy szavak nélkül is tudja hogy már teljesen elment a kedvem a ma esti bulitól és hogy támogat engem és persze Joelt is. Azt viszont még most sem tudom hogy mit érzek Joel iránt, fél óra pedig vészesen kevésnek tűnik arra hogy rájöjjek...