30. Rész: The End...

"

Ajánlott zene: Calum Scott - You Are The Reason


~ Darlena  Darcy  Welson ~

Egy évvel később...

A tükör előtt állok és a pocakomban gyönyörködök. Bár már a nyolcadik hónap végén járok a terhességem számomra még mindig a világ legnagyobb csodájának számít és persze Joel számára is. Emlékszem amikor meg tudtuk hogy szülők leszünk. Az esküvőnk másnapján rosszul lettem és ő aggódva vitt a kórházba ahol végül kiderült hogy gyeremeket várunk. Először megijedtem, hiszen szülőnek lenni nem könnyű, de azt hiszem biztosan állíthatom hogy jó anya leszek. Mindent meg teszek azért hogy valóban az legyek. - Cica, már megint?....- nevetve néz rám Joel amint megpillantja hogy ismét a tükörképem fogságába estem. Ez már megszokott tőlem. - Tudod hogy nem tudok betelni vele. Alig várom hogy megszülessen a kisfiúnk. - mosolygok rá szerelmesen. - Ahogy én is várom szerelmem, de akkor sem nézegetem magam a tükörben órákig. - viccelődik velem. - Persze hogy nem, hiszen nem te vagy terhes. Bolond. - nevetek rá majd egy csókot lopok tőle. - Gyönyörű vagy édesem. A legszebb kismama a földkerekén. - suttogja miközben végig simít a hasamon. Jól esnek a szavai, minden nap mellettem van és támogat és persze biztosít a a szerelméről. Boldog vagyok, életemben először most már igazán boldog vagyok. Miután apával rendeztük a kapcsolatunkat minden rendbe jött az életemben. Nem messze tőlük vettünk egy családi házat ahová Joelel az esküvőnk után beköltöztünk. A kisfiúnk már ide születik. És a hatalmas családunk is mindig itt lesz a közelben. Most már Miami az otthonom. - Hahó! Itthon vagytok? - Lexi lép be az ajtón. - Szia. Itt vagyunk. - intek felé. - Nem akarok zavarni és túl sok időm sics mert Caleb és Scotty kint vár a kocsiban. - mosolyodik el miközben két dobozt rak le a kanapéra. Scotty a kisfiúk aki már öt hónapos. - Oh a dobozokban Scotty kinőtt holmiai vannak. Annyira gyorsan nő, el sem hiszem. Van olyan ruhája amit úgy nőtt ki hogy egyszer sem volt rajta. - hitetlenkedik Lexi, ő már rutinos az anya szerepben és szerintem remekül csinálja. - Ez már csak ilyen Lexi. - Joel szól közbe. - Tudom, de majd ti is meg tudjátok mennyire nehéz hogy pillanatok alatt nőnek. - Lexi mosolyog ránk. - Ráadásul le sem tagadhatná Caleb a fiúnkat, haspók mind a kettő. Na mennem kell. Sziasztok. - Lexi nevetve távozik, én pedig kuncogva integetek neki. 

Két hónappal később...

- Joel kérlek segíts. - szólongatom a férjem. - Itt vagyok cica. Mi a baj? - Joel sietve lép be a babaszobába. - James csomagot hozott neked. - nyujtom felé a fiúnkat, a pelenka tartalmára utalva. - Én vagyok a soros? Tuti? - kérdezi kétségbe esett arcot vágva amit látva nevetnem kell. James születésekor megállapodtunk hogy felváltva pelenkázunk. Persze Joel sok másban is segít James körül. Fürdetni például imádja és addig én pihenhetek. Természetesen az éjszakai ébredéseknél, sosem engedem hogy Joel keljen fel Jameshez hiszen ő nappal dolgozik, szüksége van pihenésre. - Igen szívem. Te vagy a soros. - felelem neki kedvesen. - Hát jól van kis legény. Akkor apa most tisztába tesz. - veszi át tőlem Jamest már hozzá beszélve. - Büszke vagyok rád kisfiam, te aztán nem aprózod el. De tudod jóból is megárt a sok. - utal a pelenka tartalmára. Én pedig nevetve lépek mellé. - Hol van az én kis hercegem? - hallom meg Sandy hangját ami meg is lep. A családunkban mindenkinek szabad bejárása van a házunkba, és azt hiszem ez jól is van így hiszen így ha szükség van rájuk bármikor tudnak jönni. - Itt van a herceged. - Joel már tisztába rakva, frissen és üdén nyútja át a fiúnkat Sandynek aki hatalmas puszit nyom az arcára. - Hát te egyre szebb leszel....bocsánat...egyre jóképűbb. - javítja kimagát. Melegséggel tölti el a szívem ahogy rájuk nézek. Sandy is mindenben segít amikor csak tud. A mai nap is egy ilyen. Joel és én ma közös programot terveztünk kettesben. Semmi különös, csak egy vacsora és egy kis romantika. Néha kell hogy kicsit kettesben legyünk, hogy ne csak szülők legyünk hanem egy pár is. Sandy pedig boldogan vállalta hogy vigyáz Jamesre. - Na menjetek készülődni. Most már az enyém a kis picurka. - sógórnőm szinte elzavar minket amin mi Joelel csak nevetünk, de tesszük amit mond hiszen az étteremben foglalásunk van, ahová időre oda kell érnünk. 

Fél évvel később...

- Még most is alig tudom elhinni hogy Noah megnősül. - nézek Joelre miközben egy filmrendező studió udvarában állunk. Noaht várjuk aki neves forgatókönyvíró lett. Mindig tudtam hogy tehetséges mindenben amihez csak hozzá fog de most úgy tűnik megtalálta a hivatását amit élvezettel csinál. - Én meg azt nem tudom elhinni hogy Jade Ballard az akit feleségül vesz. - sóhajt fel Joel. Jade régi ismerősünk, hiszen ő Sandy egyik legjobb barátnője. - Kedves lány. Nincs vele semmi baj. - jegyzem meg miközben az ölemben gügyögő fiam nyálát törlöm le a felsőmről. - Láttam felnőni...sosem volt a kedvencem. - jegyzi meg Joel egy fintort is megvillantva. - A lényeg hogy Noah szereti és boldog vele. Nem? - kérdezem kedvesen. - Azért az öcsémnek jobbat reméltem. - vonja meg a vállát lemondóan. - Ne legyél ennyire negatív. - kérem lágy hangon. - Jól van igazad van. Még mindig jobb mintha te készülnél az öcsémhez menni. - utal arra hogy Noah és köztem régen volt valami. - Az nagyon régen volt Joel. És nagyon kérlek ne akarj felidegesíteni. - nézek rá mérgesen. - Ne haragudj. - bűnbánóan lép közelebb hozzám majd arcon csókol. - Sziasztok! - a pillanatot Noah hangja töri meg, hatalmas mosollyal az arcán közeledik felénk. - De jó újra látni titeket. - öleli át először Joelt majd engem és Jamest. - Huh de nagy vagy már. - kacsint a fiamra aki csak vigyorog. - Büszke vagyok rád öcskös. Sokra vitted. - Joel elismerően néz a testvérére. - Áh, ez semmi. Ne is beszéljünk most erről. - vonja meg a vállát. - Akkor az esküvőről? - kérdezem mosolyogva. - Igen. Jade és én minél hamarabb szeretnénk. Három hónap múlva. Azért hívtalak ide titeket mert szerettelek volna személyesen meghivni az esküvőre. És Joel...- fordul a bátyja felé. - Szeretném ha te lennél a tanúm. - Noah reménykedve néz Joelre. - Megtisztelsz vele. - Joel kicsit meghatódik de tartja magát. Azt hiszem ez az a pillanat amikor teljesen elfogadta Noah választását vagyis Jadet. - Természetesen ott leszünk. - szólalok meg én is. - Remek. Gyertek ebédeljünk, közben tudunk beszélgetni. Istenem, annyira jó hogy itt vagytok. - Noah szinte ujjong miközben Jamest átveszi tőlem és a nyakába ülteti én és Joel pedig kézen fogva követjük őket.

Öt évvel később...

Hol is kezdjem...Nos az elmúlt öt év alatt kibővült a családunk. Lexi és Caleb kisfia Scotty gazdagodott egy kisöccsel Dylanel. Jade és Noah első babája is megszületett aki a Leila nevet kapta. Sandy az első gyermekével várandós, aki eddig még nem mutatta meg a nemét, de a srácok szerint fiú lesz. Sandy egyébként tavaly ment férjhez egy nála tíz évvel idősebb férfihez de azt hiszem ez a korkülönbség még nem vészes és Sandy boldog, a cslád pedig elfogadta a döntését és természetesen a párját Adamat is. Apa és Lauren boldogabbak mint valaha hiszen jó pár unokával gazdagodtak az évek alatt, a kishúgunk Lydia most tizenkét éves, mondanom sem kell ő a legboldogabb hogy ennyi baba veszi körül. És ami Joelt és engem illet...nos talán mi húztunk bele a legjobban a családbővítésbe. James már öt és fél éves, a kislányaink Elaine három, Leona egy éves és már úton van a következő gyermekünk aki szintén fiú lesz, James nagy örömére hiszen a lányok már többségben voltak. A terhességem közepén járok de már most várom hogy a karjaimban tartsam. Elaine egyébként édesanyám után kapta a nevét, hiszen anya bármit is tett az életében, mindig fontos lesz számomra és úgy éreztem méltó arra hogy a lányom az ő nevét viselje. Nos ennyi azt hiszem....az életem most már sínen van még ha nehéz és rögös út is áll mögöttem...a jövő már gyönyörű és boldog...

The End...