" A megbocsátás kiszabadítja a rabot.
De azt nem veszed észre, hogy te vagy az a rab. "
Sue Thomas - FBI c. film
Ajánlott zene: Demi Lovato - Father
~ Darlena Darcy Welson ~
A nappali előtti folyosón állok és a falakat díszítő családi képeket nézegetem. Jól esik a csend és a magány, így esélyem van kicsit a gondolataimba veszni. A mangó színű falon függő képek magukkal ragadnak és azon kapom magam hogy mosolygok. Rengeteg fotó bizonyítja hogy ez a család rendben van, ez a család...jó és én is ide tartozom. Az egyiken Joel, Noah és Caleb még gyerekként nevetve bírkódzik, egy másikon Sandy talán hét vagy nyolc éves lehet és egy virágot tart az édesanyja felé, a következőn Lauren és apa összebújva nevet a kamerába...annyira boldogok és mindebből én csakis anya miatt maradtam ki. Nincs jogom ítélkezni felette hiszen halott és mégis csak az édesanyám volt, ugyanakkor úgy érzem jogom van dühösnek lenni hiszen egész életemre rányomta ezzel a bélyeget. Miatta lettem az aki vagyok, miatta nem tudtam boldog lenni itt és miatta alakult ki apám és köztem a most is létező feszültség. Nem akarom és nem is tudom tovább így élni az életem. Ugyan már nem vagyok gyerek de az apámra szükségem van, ideje vele beszélnem. De félek, megrémít a gondolat hogy mi lesz ha esetleg visszautasít, ha ő már lemondott arról hogy mi ketten kibékülhetünk. - Lena? Minden rendben? - gondolataimból apa hangja zökkent ki. - Igen. - bólintok felé. - Akkor jó. - elmosolyodik és már indul is az irodája felé. - Apa! - szólok hirtelen utána. Meglepetten néz visszarám, azt hiszem a megszólításommal leptem meg, hiszen nem hívtam már így nagyon régóta. - Tessék? - kedvesen kérdez vissza. - Öhm...tudnál rám szánni pár percet? Szeretnék veled beszélni. - adom meg a választ halkan. Zavarban vagyok és szégyenlem is magam a múltban történtek miatt. - Persze. Gyere az irodámban négyszemközt tudunk beszélni. - az említett hely felé sétálunk majd mikor már a szobában vagyunk ő leül az asztalához míg én az ajtót becsukva magam mögött neki is dőlök. - Hallgatlak.- bíztat. - Az igazság az hogy nem tudom hogyan is kezdjek hozzá. - vallom be őszintén. - Előszöris talán kezdhetnéd azzal hogy miről is akarsz beszélni velem. - türelmesen vár hogy neki kezdjek. - Kettőnkről akarok veled beszélni és a múltban történtekről. - bököm ki nagy nehezen. - Oh! Lena erre semmi szükség. - legyint majd az asztalára szegezi a tekintetét, nem nehéz kikövetkeztetni ez alapján hogy ez a téma neki is kényes. - De igen. Nekem szükségem van arra hogy tisztázzunk mindent. - nem tágítok az elhatározásomtól. - Rendben. Ez esetben hallgatlak. - bólint. - Tudom hogy amikor anya meghalt és te ide hoztál, nem éppen úgy viselkedtem veled ahogy kellett volna, de tudnod kell hogy bánom már, nagyon. - a szavak csak úgy ömlenek a számból. - Annak már öt éve. Felejtsük el. - vonja meg a vállát. - Hát nem érted apa? Nem tudom elfelejteni. Téged nem zavar hogy úgy állunk egymáshoz mint két idegen? A lányod vagyok. Azt akarom hogy úgy is tekints rám és szeress. - kissé erős hangon beszélek. Dühít a tehetetlenségem. - Lena...- döbbenten mered rám. - Kislányom én szeretlek. Mindig is szerettelek. Csak te kételkedtél ebben. - halkan beszél. Nem az az érzelgős típus. - Nem tudtam hogy anya tiltott el tőlem. - suttogom magam elé. - Harcoltam ellene, minden erőmmel azon voltam hogy ne tudjon elvenni tőlem, de kudarcot vallottam. Megvádolt azzal hogy bántottam őt és téged is. Azt mondta ha nem mondok le rólad akkor ha kell hazugságokkal fog megvádolni akár a bíróságon is. Magamat nézve nem érdekelt volna ha besároz, de te még olyan kicsi voltál és csak a te károdra ment volna, az anyád és köztem dúló harc így inkább lemondtam rólad. - hosszan mesél de én elszörnyedve hallgatom minden egyes szavát. - Hát ennyire félre ismertem anyát? - teszem fel a kérdést, de magamban keresem a választ azonban mindhiába. Nem tudom megérteni miért tette ezt. - Anyád betegesen szeretett engem. Úgy éreztem megfulladok mellette, ezért váltam el tőle. Téged sosem akartalak elhagyni. Ő azonban annyira meg volt bántva hogy nem nézte hogy ezzel neked is árt. - apa tovább beszél.
- Sajnálom, ahogy viselkedtem veled. - mondom őszintén. - Semmi baj. Nem tudtad mi történt. - feláll és széttárja karjait. - Szeretlek apa. - habozás nélkül lépek az ölelésébe. - Én is szeretlek kicsim. És büszke vagyok rád. El sem tudod képzelni mennyire. - lágy puszit hint a fejemre. Jól esik amit mond és most előszőr érzem magam igazán nyugodtnak. Ezúttal minden a helyére került. - Hát ez a gyűrű? - meglepetten néz a kezemre. - Joel...megkérte a kezem. - halkan vallom be, félek a reakciójától hiszen öt évvel ezelőtt ellenezte a kapcsolatunkat. - Na végre hogy megmerte tenni. - sóhajt fel majd nevetve elenged. - Joel remek férj lesz. - bólogat a szavaira. - Régen nem díjaztad amikor vele voltam. - jegyzem meg. - Fiatalok és felelőtlenek voltatok. Mind a ketten ellenem lázadtatok. Mostanra viszont két felnőtt embert látok ha rátok nézek. Sokat változtatok. Komolyan büszke vagyok rád Lena. Hihetetlen az amit egyedül elértél. Elhatároztad hogy tanulsz és önálló életet élsz. Amit akarsz azt el is éred. Tudom hogy Joel mellett pedig boldog leszel. Nekem csak ez számít. - mosolyodik el. Sosem beszélgettünk még így és ez most jól esik. A lelkem már éhezett erre. - Köszönöm apa. - mondom őszintén. - Én köszönöm, hogy itt vagy. - ismét megölel. Ezekután pár pillanatig csak némán állunk egymás ölelésében. Azt hiszem most már minden rendben lesz, béke van közöttünk és a lelkünkben is. - Megyek, megkeresem Joelt. - szakadok el végül tőle. - Menj csak. Később még beszélünk. - elenged én pedig vidáman távozok az irodájából. A nappali felé sétálok, az arcomon letörölhetetlen mosolyos ragyog majd ahogy megpillantom Joelt egyenesen a karjaiba rohanok. - Mi ez a hevesség cica? - nevet fel. - Apa és én...kibékültünk. - mesélem lelkesen, akár egy kisgyerek. - Örülök neki. Itt volt az ideje. - jegyzi meg boldogan. - Szeretlek Joel. És tudom hogy most már minden rendben lesz. - suttogom elérzékenyülve. - Én is szeretlek. És biztos lehetsz benne hogy boldogok leszünk. - magához ölel és én végre teljesen megnyugszom.
Sziaaa
VálaszTörlésDe jó hogy ide is megérkezett az új rész és ezzel együtt egyben az utolsó előtti. Kíváncsian várom az utolsó részt, bár sajnálom hogy véget ér ez a történet mert nagyon a szívemhez nőtt. Örülök hogy Lena élete rendeződött. Kibékült végre az apjával és Joel eljegyezte. Azt hiszem most már biztos lehetek abban hogy happy end lesz a vége. Imádtam. Alig várom már hogy hozd az utolsó részt .♥.♥.♥.
Hello
VálaszTörlésÚgy látszik hogy Lena az elmúlt öt év alatt rájött hogy család nélkül nem igazán értékes az élet. Örülök hogy esélyt adott az apjának, akiről így kiderült hogy nem is olyan rossz apa mint amilyennek eddig tűnt. Lena anyukája miatt romlott meg a kapcsolatuk ami mostanra helyrejött. Lena már igazán megérdemelte a boldogságot most pedig már semmi nem állhat ennek az útjába. Tetszett, hozd az utolsót, várom nagyon. :D
Szióka...
VálaszTörlésNa végre hogy Lena és John kibékült. Itt volt már az ideje. Sosem kedveltem Johnt de így az utolsó előtti részben teljesen megváltozott róla a véleményem. Igazából nagyon is jó apa és soha nem akarta elhagyni Lenat. Mindig aggódott érte és törődött vele. John egész jófej. Lena szerencsés hogy ilyen családja van, hiszen Lauren is saját lányaként szereti. Joel meg hát...na....a férje lesz. Jujj de várom az utolsó részt. ღ ღ ღ
Puszedli :D
VálaszTörlésA zene nagyon illett ehhez a részhez, ennél jobbat nem is választhattál volna. A részt imádtam...tetszett Lena gondolatmenete és az ahogy kibékült Johnal. Így a végére minden a helyére került, főleg Lena hiszen az ő helye a családja körében van. Kíváncsi vagyok hogy mi lesz az utolsó részben. A lezáró részeket is mindig olyan jól meg tudod írni. Szerettem ezt a blogot, sajnálom hogy véget ér, ugyanakkor örülök is hogy Lena és Joel egymás mellett kötött ki. Siess! Puszi :)
Hi :P
VálaszTörlésImádtam ezt a részt is. Örülök hogy Lena és John rendezni tudták a kapcsolatukat és mindent megtudtak beszélni. A múltban történtek sem árnyékolják már be az életüket. Tisztalappal indítottak és jó látni hogy Lena élete most már sinen van. Nagyon tetszett ez a rész is. Siess a következővel ami ugyan az utolsó lesz de már alig várom:P
Szió :)
VálaszTörlésSzuper rész lett. A zene és a képek is csodásak. Tetszett ahogy bevezetted ezt a részt, ahogy Lena a gondolataiba veszve nézegette a családi képeket. Aztán megtörtént a nagy kibékülés is az apjával aminek már itt volt az ideje. Eddig nem bírtam Johnt de most bebizonyosodott számomra is hogy tévedtem vele kapcsolatban. Tetszett az egész és várom a kövit :)
Bonjour
VálaszTörlésEl sem hiszem hogy elérkezett a vége...olyan hihetetlen hogy már csak egy rész van vissza. Imádtam ezt a sztorit és mindig izgultam Lena és Joel szerelme miatt ami most végre beteljesedni látszik. Örülök annak is hogy Lena és John kibékültek. Most már semmi nem állhat Lena boldogságának útjába. Alig várom az utolsó részt ★.★.★.★
Hali :)
VálaszTörlésMég most is hihetetlen hogy Lena anyukája volt az aki eltiltotta Johnt Lenatól és végülis miatta alakult így Lena kapcsolata az apjával. De a lényeg hogy most már minden rendben van. Igaz kellett hozzá öt év de ez idő alatt mindenki kiérdemelte a boldog életet. Most már csak a happy end van vissza. Tetszett ez a rész is. Várom a következő (utolsó ) részt. Ezer millió puszi :)
Szia
VálaszTörlés" A lányod vagyok. Azt akarom hogy úgy is tekints rám és szeress. " - nagyon tetszett az hogy Lena és John kibékült. A beszélgetésük végre meghozta az áttörést és most már élhetnek boldogan. Lena megértette miért hagyta el az apja, John pedig belátta hogy Lena felnőtt és büszke rá. Nagyon tetszett ez a rész alig várom hogy hozd az utolsót. Siess! :)
Ciao!
VálaszTörlésHuh el sem hiszem hogy mindjárt vége ennek a csodás történetnek. Egy rész maradt csak. De így a végére lassan minden rendbe jött. Lena és Joel között és persze most már Johnal is kibékültek. Minden egyes részét szerettem ezért sajnálom hogy véget ér. Már most tudom hogy hiányozni fog a történet. Nagyon tetszett ez a rész és várom a befejezőt is :D
Haliho :P
VálaszTörlésEgy részem nem akarja hogy vége legyen a történetnek, mert szerettem olvasni és mindig vártam az új részeket. Viszont annak örülök hogy Lena révbe ért. Jó kapcsolatot ápol az apjával és az új családjával és persze ott van Joel akivel közös jövőt tervezgetnek. Nagyon tetszett ez a rész is és kíváncsian várom a befejezést. :P
Szia :)
VálaszTörlésnagyon örülök annak, hogy Lena végre vette a bátorságot és beszélt az apukájával, illetve annak is, hogy kibékültek. Lena szuper családba született, Joel pedig a tökéletes társ a számára. sajnálom, hogy mindjárt vége a történetnek, még szívesen és hosszan olvasnám. Siess a következő résszel!
Puszi :)