28. Rész: My heart is hoping

" Only yesterday we were on the run 
You smile back at me and your face lit up the sun "

Ajánlott zene: Niall Horan - Too Much To Ask


~ Darlena  Darcy  Welson ~

- Alig hiszem el! - sóhajtok fel Joel karjaiban pihenve. Órák teltek el és mi ez idő alatt kibeszélgettük magunkat. Soknak bizonyult az elmúlt öt év és volt is miről beszélgetnünk. - Mit nem hiszel el? - néz le rám mosolyogva. - Azt hogy itt vagyok, veled. - arcom a nyakába rejtem és mélyen magamba szívom az illatát. - Most már örökké így lesz. - suttogja. Újra elmosolyodok mert azt mondja amit én is akarok. Vele lenni örökké. - Ami köztünk van soha nem érhet véget. Soha nem engedlek el többet. - ígéri és ez most nekem mindennél többet jelent. - Soha? - kérdezek vissza, a hangomból kicseng a remény és a hit hogy valóban így lesz. - Szeretlek Lena. Az életemnél is jobban. - magához von és megcsókol. - Én is szeretlek Joel. - szorosan bújok hozzá. - Johnal mikor akarsz beszélni? - érdeklődik és most újra felrémlik az amit megtudtam. - Nem tudom. Azt hiszem ahhoz még kell egy kis erőt gyűjtenem. Azt sem tudom mit mondjak neki. - bizonytalanul válaszolok. - Ő az apád Lena. Nem lesz baj. - nyugtatgat. - Amikor én megbékéltem vele meglepően jól fogadta. - teszi hozzá halkan. - Mikor volt ez? - kérdezem kíváncsian. - Anyunál megindult a szülés. Mindenki rohant a kórházba. Én eltávot  kértem a katonaságtól amit meg is kaptam, de mire a kórházba értem már Lydia megszületett. Éjjel volt. Anya pihent és csak John maradt a váróban. Egész éjjel ott volt. Leültem mellé és elkezdtünk beszélgetni. Láttam hogy mennyire szereti anyut és hogy valóban törődött mindannyiunkkal. Úgy éreztem ideje elfogadnom és esélyt adnom neki. Órákon át csak beszélgettünk, rólad is. Aztán arra kért hogy jöjjek haza. - Joel beszélni kezd míg én csendben hallgatom. - Nem volt nehéz döntenem. Hiányzott már a család. Leszereltem. Addigra kaptam már jó pár kitüntetést is. Befejeztem az iskolát és most itt vagyok. - mosolyodik el. - John nem olyan rossz mint amilyennek hittem. - teszi hozzá. - Már én is tudom. - bólogatok egyetértően. - Szép karácsonyi ajándék lenne számára ha kibékülnél vele. - Joel biztat ismét. - Még adj egy kis időt. Rendben? - kérem kedvesen. - Persze, ez nem erőszak. - magához von és szájon csókol. Jól esik ez a törődés, amit csak ő tud nyújtani számomra. Most először kezdek el igazán hinni abban hogy örökké együtt leszünk. Ez akarom mert számomra ő az igazi. Nekem csak ő kell, Joel az aki boldoggá tud tenni és ehhez csak szeretnie kell. - Lena. - halkan szólít meg pár perc néma csendet megtörve. - Tessék? - mosolyogva emelem fel a fejem hogy a szemébe nézhessek. - Hozzám jössz feleségül? - teszi fel a kérdését már szinte suttogva. Hallom a hangján hogy tart a reakciómtól. - Joel...- döbbenten nézek rá. - Várj! - hirtelen feláll mielőtt válaszolhatnék. Megilletődve nézem ahogy fel alá kezd járkálni a szobában és idegesen a hajába túr. Izgatott és zavarban van.
- Szeretlek Lena. - rám pillant miközben már én is kimászok az ágyból. - Évek óta szerelmes vagyok beléd, de csak most adatott meg hogy igazán az enyém legyél. Rengetegszer elcsesztem....tudom. - sóhajt fel. - De most úgy érzem hogy minden tökéletes. Veled akarok lenni. Melletted akarom leélni az életem. Családot alapítani hogy aztán az unokáimnak is elmesélhessem hogy a nagymamájuk volt az egyetlen nő akit szerettem. - folytatja a mondandóját miközben szemeimbe könny szökik. Sosem éreztem még így. A szívem hevesen ver, elképzelem amit mond és hirtelen boldogság tölt el. Joel életem szerelme és nem kérdéses hogy mi a válaszom. Már amikor feltette a kérdést igent akartam mondani, de belém fojtotta a szót ahogy most is. - Kérlek. Tudom hogy nem vagyok tökéletes, a múltban követtem el hibákat. Sokszor megbántottalak és még sorolhatnám mi mindent tettem, de egyet biztosan tudok. - megfogja a kezem és magához von. - Nem tudok élni nélküled. - suttogja ajkaimra majd megcsókol. - Joel én... - szólalok meg de ismét félbeszakít. - Csak gondold meg. - félénken kér, szinte már könyörög. Valamiért azt hiszi hogy nemet akarok mondani, így esélyt sem ad hogy válaszoljak neki. - A lényeget elfelejtettem. - a homlokára csap majd sietve a szekrényéhez lép ahonnan egy vörös bársonydobozt vesz elő. - Látod? - nevet fel zavartan. - Nekem ez nem megy. Meg sem lep ha nemet mondasz. Megpróbálom újra oké? Ahogy azt kell. - ideges, látom rajta hogy mennyire fontos neki ez az egész. Elnevetem magam, mert még sosem láttam őt ilyennek. De tetszik hogy ilyen kis béna is tud lenni. - Darlena  Darcy  Welson - a nevemet mondja miközben letérdel elém és megfogja egyik kezemet míg a másik kezében a dobozkát tartja, amiben egy gyönyörű gyémánt gyűrű csillog. - Megtisztelsz azzal hogy hozzám jössz feleségül? - teszi fel újra a kérdést. - Igen. - nem habozok azonnal válaszolok, esélyt sem adva neki hogy ismét belém fojtsa a szót. Meglepem a válaszommal és hirtelen a félelem és zavartság is eltűnik belőle. - Komolyan? - kérdez vissza.
- Istenem Joel, persze hogy igen. - boldogan ölelem át. - Szeretlek. És ha nem pánikoltál volna be ennyire, már elsőre is tudtam volna válaszolni. - nevetek fel. - Ne haragudj. - mosolyodik el végre ő is. - Nem minden nap kérem meg életem szerelmének a kezét. - simít végig az arcomon. - Többször nem is kell megkérned. Minden vágyam hogy a feleséged legyek. - mondom őszintén majd hozzábújva csókot lopok tőle. Joel visszacsókol majd az ujjamra húzza a gyűrűt amit én mostantól büszkén viselek majd. - Olyan bolond vagy. Azt hittem szóhoz sem hagysz majd jutni. - nevetek fel ismét. - Nem vicces. Nagyon izgultam. - jegyzi meg de közben ő is mosolyog. - Várjunk csak! - hirtelen eszembe jut valami. - Honnan van a gyűrű? - teszem fel a teljesen logikus kérdést. - A gyűrűt anya adta. Családi ékszer, még a nagymamámé volt. - adja meg a választ. - És honnan tudtad hogy összejövünk? - utalok arra hogy alig pár órája békültünk csak ki. - Anya biztatott. Azt mondta hogy ő elintézi hogy itt töltsd az ünnepeket, én pedig adjak bele mindent. Az egész család támogatott abban hogy visszaszerezzelek és hogy boldoggá tegyelek. - vallja be, ami kissé meglep de jól is esik. - Szóval ez egy igazi összeesküvés volt? - kérdezem jókedvűen. - Igen. És elértük a kitűzött célt. - nevet fel. - Boldog vagy? - kérdezi miközben magához von. - Nem is lehetnék ennél boldogabb. - mondom őszintén. - Szeretlek. - csókol meg válaszként gyengéden amit én készséggel viszonzok...