20. Rész: Piece by piece

Ajánlott zene: Kelly Clarkson - Piece by Piece


~ Darlena " Darcy " Welson ~

- Szia. - mosolyogva ülök be az anyós ülésre. - Szia. - Noah indítja az autó motorját, de gázt nem ad. - Sandy hol van? - kérdezi kíváncsian. - Randija van. - nevetek fel jókedvűen. - Hogy mi? - Noah rosszallóan kérdez vissza. - Jaj, ne már. A húgod nem kislány. Különben is csak tanulni fognak a sráccal. Nyugodj már le, nagy tesó. - lököm meg a vállát játékosan. Jó látni hogy Noah és Caleb is ennyire védelmezik a húgukat, na és persze Joel is, de ő már nincs itt. - Oké. - bólint majd kihajt a főútra. Látom rajta hogy nem tetszik neki hogy a húga felnőtt és érdeklődik a fiúk iránt, de ez így is van jól. A nagy testvérek azért vannak hogy aggódjanak a kisebbekért. Mindig is vágytam egy testvérre, és a vicces az hogy hamarosan meg is kapom. Lauren jó ember és még jobb anya, ezért örülök annak hogy végül is ő adja meg nekem azt amit már gyerekkorom óta szerettem volna. Az már más hogy az apámat még mindig gyűlölöm, ezért is remélem hogy ha megszületik a baba, nem apára fog hasonlítani. - Nagyon elgondolkodtál Darley. - Noah zökkent ki a gondolataimból és egyúttal meg is lep az ahogy nevez. - Újabb becenév. Most komolyan? Jobbat nem tudtál kitalálni? - sóhajtok fel de titkolni sem tudom hogy mennyire elnyerte a tetszésem ez a becenév. A mosoly levakarhatatlan az arcomról. - Szerintem illik rád. - vonja meg a vállát. - Oké. De leszögezem hogy csak te hívhatsz így. - jegyzem meg. - Ne hívjalak inkább hercegnőnek? Úgy is annak képzeled magad. - szurkálódik, de tudom hogy csak viccel. Már megszoktam, ahogy ő is azt hogy én sem hagyom szó nélkül. Noah az a személy akivel még veszekedni is szórakoztató. Mostanra pedig már csak játszunk egymással és az idegeinkkel. - Persze. Te meg direkt azért növeszted a szőke tincseidet hogy te lehess a szőke hercegem. - vágok vissza neki. - Isten mentsen tőled. Ha ilyenek a hercegnők mint te, akkor én határozottan nem akarok herceg lenni. - kacsint rám majd felnevet. Gyerekes a viselkedésünk, de mi éppen ezt élvezzük ebben az egészben, miközben Noah az utat is figyeli haza felé tartva. - Francba. - kiált fel hirtelen amivel meg is ijeszt. - Mi a baj? - kérdezem aggódva. - Anyáék elmentek. New Yorkban töltenek három napot, mert anya ott akarja elvégeztetni a terhességi vizsgálatokat és mielőtt elmentek megkért hogy vásároljak be. - sóhajt fel bűnbánóan. - Akkor fordulj meg. Az előbb hagytuk el a bevásárlóközpontot. - javaslom kedvesen. - Oké. - bólint majd a vezetési szabályoknak eleget téve visszafordul. - Esküszöm, néha olyan hülye tudsz lenni. Pánikolsz a semmin. Nem dőlt össze a világ. Meg lesz a bevásárlás. - gúnyolódok vele. - Tudom. Csak szeretnék mindenben segíteni anyának, amiben csak tudok. - komolyan beszél és ez arra késztet hogy én is komolyabban vegyem a beszélgetésünket. - Lauren büszke lehet rád és a testvéreidre is. Sokat segítetek neki. - egyik kezem az övére simítom amit szabadon tart a combján. Utálom ha valaki egy kézzel vezet, mert veszélyes de Noahtól ezt már megszoktam és fiatal kora ellenére, igazán jól vezet. - Tudod amíg John nem volt addig a bátyáim és én próbáltuk anyát mindenben támogatni és Sandy életében is mi voltunk a férfiak a családba. Aztán jött John és végre lett családfő, valaki aki gondoskodik rólunk és főleg aki mindent megtesz anyáért. Most viszont furcsa ez az egész. Még meg kell szoknom hogy lesz még egy testvérem. - sóhajt fel miközben egybefonja ujjainkat. - John nem egy szent, kérlek legalább a jelenlétemben ne beszélj róla úgy mintha megváltotta volna a világot. - elhúzom a kezem és kissé dühösen nézek ki az ablakon. - Tudom hogy neked csak rossz emlékeid vannak róla, de számunkra tényleg megváltotta a világot. Boldognak látni anyát, mindennél jobb érzés. - magyarázza halkan és kedvesen miközben leparkol a szupermarket előtt. - Felfogtam. - vonom meg a vállam miközben kiszállok az autóból. - Hé! Lena. - Noah fut utánam amikor a bevásárlókocsikhoz sétálok és a kezem után kapva magához húz. Szembe fordít magával és lenéz rám. Ő is magasabb nálam, nem is kicsit. - Nem akartalak megbántani. Ne haragudj, csak én tényleg örülök anya boldogságának. - mondja komolyan. - Semmi baj. Lauren boldogságának én is örülök. Szeretem az anyukádat Noah, de John számomra még mindig a nullával egyenlő. - közlöm vele az igazságot. - Rendben. Megértettem és elfogadom. - bólint, én pedig megkönnyebbülök. - És ne szólíts többet Lenanak. Neked én Darley vagyok. - mosolyodok el, ezzel terelve a témát és oldva a kialakult feszültséget.

- Oké, Darley. - felnevet majd egyik kezét átdobja a vállamon míg a másik kezével előttünk tolja a bevásárló kocsit miközben besétálunk a bevásárlóközpontba. - Sampont kell vennem. - jut eszembe hirtelen amikor éppen abban a sorban haladunk el. - Nekem is. - feleli és a kínálatot kezdi átnézni, nekem viszont nevetnem kell rajta. - Mi olyan vicces? - pillant rám majd ismét a samponoknak szenteli a figyelmét. - Semmi csak, a hosszú haj egy pasin szerintem szexi, viszont így hogy látom ahogy sampont választasz, hát hogy is mondjam...kiábrándító. - nevetek fel ismét. - Komolyan? Szexinek tartasz? - pimasz vigyor ül ki az arcára. - Te aztán megragadtad a lényeget. - sóhajtok fel drámaian. - Persze hogy meg. - rám kacsint és közelebb lép hozzám. - Áruld el mi olyan kiábrándító abban hogy sampont veszek? - egészen közel hajol hozzám. - Ez csajos dolog. - vonom meg a vállam. - Szerintem meg egy férfi is adjon magára. - érvel a saját véleménye mellett és igaza is van. - Én tévedtem. - ismerem be végül. - Jézusom! Hová írjam fel? - kérdezi szinte felkiált, többen ránk is kapják a tekintetüket. - Darlena Welson beismerte hogy tévedett. Csoda történt. - bohóckodik még mindig hangoskodva. - Fogd be. Leégetsz a vásárlók előtt. - sietve lépek elé és egyik kezem a szájára tapasztom. A következő pillanatban azonban el is rántom onnan a kezem amikor érzem hogy a nyelvével végig nyal rajta. - Fúj, de undorító vagy. - hitetlenkedve nézek rá, de közben nevetek hiszen jól érzem magam. - Nem ezt mondtad amikor megcsókoltál. - jegyzi meg pimaszul. Tudom mire céloz, egyszer csókoltam meg, azon az estén amikor ő védett meg. - Részeg voltam. - rántom meg a vállam. - Szóval józanon nem tennéd? - kérdezi és látom rajta hogy komolyan érdekli a válaszom. - Talán megtenném. - kacsintok rá majd magára hagyva tovább haladok a sorok között. Nem kell sokat várnom arra hogy utánam jöjjön, de nem szól semmit csak csendben haladunk a sorok között és a kosárba teszi ami a listáján szerepel. Percek telnek el, sőt talán még fél óra is amikor végre a kasszához érünk, ahol persze hosszú sor áll, ezért mi is beállunk és várjuk hogy ránk kerüljön a sor. - Randiznál velem ha elhívnálak? - kérdezi hirtelen. - Tessék? - döbbenten nézek fel rá. - Randiznál velem? - teszi fel ismét a kérdését. - Most ezt komolyan kérdezed vagy csak hülyéskedsz? - vonom kérdőre. - Teljesen komolyan kérdezem. - bólogat a szavaira. - De tudod hogy mi volt Joel és köztem. - mondom halkan. - Joel elment és az a múlt. Engem a jelen érdekel. Szóval? Randiznál velem? - látom a szemeiben a csillogást. - Hát, nem tudom. - zavartan toporgok egy helyben. A szerelem amit Joel iránt éreztem még mindig élénken él bennem ahogy Lauren szavai is. Nem akarom hogy aggódjon. - Csak egy randi. - Noah nem adja fel. - Oké, de ajánlom hogy lenyűgözz. - adom meg végül magam, mert Noah rendes srác, kedvelem is és bizonyos dolgokban hasonlítunk is, például a humorunk is egyforma. - Hidd el hogy életed legjobb randija lesz. - elégedetten bólint. - Életem első randija lesz. - vallom be az igazságot. Joel volt az első férfi az életemben, de ő soha nem hívott randira, nem is volt igazi kapcsolatom vele. - Komolyan? - Noah döbbenten teszi fel a kérdését. - Igen. - mosolyodok el. - Akkor ígérem hogy olyan első randi lesz amit soha nem felejtesz el. - magához von és átölel. - Oké. - csak felnevetek, de tudom hogy Noah komolyan beszél, egészen biztos vagyok abban hogy mindent meg fog tenni azért hogy a kedvemben járjon és én örömmel fogom neki hagyni...