21. Rész: Váratlan vendég

Ajánlott zene: Adele - Water Under the Bridge

Öt hónappal később...

~ Darlena " Darcy " Welson ~

A reggeli teámat iszom, közben a medence kékjét nézem. A fény lágyan játszik a vízfelszínén, gyönyörű formákat alkotva. Hűvösebb az idő az ilyenkor szokásosnál. Már úgy megszoktam a forróságot hogy ez az egyébként kellemes hideg levegő szinte csípi a bőröm. A ház többi lakója még alszik, csak én ébredtem korán. Reggel hat óra felé jár az idő. A bögrémet a kezemben szorongatva fészkelem magam még jobban a kerti kanapén a pokróc alá. A gondolataim ezer felé járnak, talán ez is az oka az álmatlanságomnak. Elmerengek azon hogy mennyi minden történt velem azóta hogy ide költöztem. Joel összetörte a szívem és magamra hagyott a családjával együtt, majd lecsúsztam egy lejtőn ahonnan Noah húzott vissza. Lassan öt hónapja alkotunk egy párt, én azonban még a mai napig sem vagyok teljesen biztos abban hogy helyesen döntöttem amikor igent mondtam neki az első randira majd a következőkre és végül arra is hogy kapcsolatban legyünk. Hazudnék ha azt mondanám hogy nem szeretem, mert nagyon is, de csak mint barátot. Eljátszom hogy szerelmes vagyok magam sem tudom hogy miért, talán azért hogy ne sajnáljon senki amiért az én szívem még mindig Joel birtokában van. Noahval szemben ez nem korrekt, de minden erőmmel azon vagyok hogy boldoggá tegyem és hogy én magam is annak tűnjek. John nem örült már az elején sem hogy már a második nevelt fiával kezdtem, de ahogy akkor úgy most sem érdekel a véleménye. Caleb pedig azt hiszem sikeresen tovább lépett, méghozzá Lexi oldalán. Három hónapja randiznak és szerencsére jól alakulnak a dolgaik. Lauren már a nyolcadik hónapban van, Sandy pedig randizgat. Minden tökéletesnek tűnik és valószínűleg az is, csak számomra nem. A gondolataimból egy autó hangja szakít ki majd látom ahogy egy fekete, sötétített üvegű luxus autó hajt be az udvarra. A motor lassan leáll és kinyílik a sofőr oldali ajtó. A lélegzetem eláll amikor megpillantom Joelt, katonai díszöltözetben. A tekintete azonnal rátalál az enyémre, de el is fordítja a fejét. Lassan, remegő lábbakkal állok fel és leteszem a kezemből a bögrémet az üvegasztalra. Figyelem ahogy Joel mozog. Izmosabb lett, pedig mielőtt elment sem volt vézna. Lassan a másik oldalra sétál ahol kinyitja az autó ajtaját és egy magas modell alkatú, szőke lányt segít ki. A lány arcán hatalmas mosoly virít, majd Joelhez hajol és megcsókolja. Én nem bírom tovább nézni a jelenetet, a házba rohanok ahol rögtön Sandybe ütközök. - Te tudtad? - förmedek rá azonnal. - Mit? - álmosan és egyben értetlenül néz rám. - Azt hogy haza jön. - üvöltök magamból kikelve. - Ki? - továbbra sem érti miről beszélek. - Joel! - intek a hátsó ajtó felé de választ már nem várok. Felrohanok a lépcsőn és egyenesen a szobámba megyek, az ajtómat hatalmas csattanással be is vágom magam mögött majd a szekrényemhez lépek és valami igazán csinos ruhát kezdek keresni. Majd én megmutatom ennek a szemétnek hogy én sem vagyok egy szürke kisegér és a barátnője a nyomomba sem érhet. Féltékenység gyötör, nekem kellene Joel mellett lennem, nem ennek a szőke ribancnak, akárki is ez. Ismeretlenül ítélem el, gyűlölöm amiért Joel vele van. - Kurva élet! - sikítok fel hisztérikusan. Most valahogy egyik ruhám sem tűnik eléggé vadítónak. Végül egy hófehér csipkés mini ruha akad a kezembe, ami eddig még soha nem volt rajtam, el is felejtettem hogy ilyenem is van. Azt hiszem még Lexi választotta nekem, egyik közös vásárlásunk során. - Lena? - Noah bújik be a szobámba én azonban csak egy dühös pillantásra méltatom. - Esküszöm hogy senki nem tudta hogy haza jön. - kezd el magyarázkodni, majd megakad a tekintete rajtam. Már a mini ruhát viselem, a hajam kivasalva omlik a hátamra egészen a derekamig és egy kevés smink teszi egésszé a külsőmet. 

Neki öltöztél ki? - kérdezi féltékenyen. - Nem. - vágom rá rögtön, de kár hazudnom. Noah ismer. - Hát persze. - fejcsóválva, csalódottan fordít hátat és elsétál. Sajnálom őt, de jelenleg a dühöm tölt ki teljesen. Nem is időzök sokat tovább a szobámba. Azonnal lemegyek ahol már mindenkit a nappaliban találok. John és Lauren a két fotelben foglal helyet, a kanapén Joel és a barátnője, míg Noah és Sandy mellettük állnak. Caleb nincs itthon, Lexinél töltötte az éjszakát. - Oh Lena, gyere csak. - John int és én beljebb lépkedek. Elégedettség tölt el amikor Joel végig néz rajtam majd nagyot nyel. A szettem teli találatnak bizonyult. - Joel meglepett minket. Hát nem csodás? - Lauren lelkesen pillant a fiára. Nem akarom elrontani a kedvét ezért türtőztetem magam. - Hová öltöztél ki ennyire? - John teszi fel a kérdést, mire én gúnyosan vigyorogva fordulok felé. - A temetésedre. - válaszolok. - Csak sajnos még...nem jött el a napja. - teszem hozzá. Mindenki döbbenten néz rám. Kegyetlenebb kijelentést nem is tehettem volna. - Látom a modorod nem változott. - jegyzi meg halkan Joel. - Bekaphatod seggfej. - felmutatom neki a középső ujjam, de erre nem reagál. Régen visszamutatott volna vagy legalább egy csípős megjegyzést tett volna de most nem. Teljesen megváltozott. Nyugodtan ül, és csak a fejét csóválja. - Lejárt a kiképzésem ideje ezért jöttem haza. De nem maradok sokáig. Két hét múlva bevetésre megyek. - Joel mesélni kezd. - Élesben, meg minden? - Sandy hangja remeg. - Igen húgi. - Joel kimérten bólint. - Joelt kitüntették. A legjobb kadét volt a kiképzése alatt. Megtiszteltetés hogy ilyen hamar bevetésre küldik. - Joel barátnője veszi át a szót. - Oh. És te is katona vagy szöszi? - kérdezem kicsit sem kedvesen. - Ápoló vagyok. A sérült katonákat látom el, így ismertem meg Joelt is. Persze nem történt semmi baja, csak én is most voltam továbbképzésen és találkoztunk. - meséli a lány mosolyogva de már nem nekem hanem a családnak. - Stella is jön a bevetésre. - teszi hozzá Joel. - Pont úgy is néz ki mint aki háborúba való. - nézek végig megvetően Stellan. - Kislány vagy te még drágám. Joel mellé nő való és a háborúba is. - kacsint rám Stella. - Nem vagyok a drágád te cafka. - köpöm felé a szavakat. - Joel mesélt rólad de nem említette hogy ekkora a pofád. - indulatosan áll fel amivel meg is lep. Harcias lánynak tűnik de nem ijedek meg. - Na gyere. - állom a tekintetét de Joel visszahúzza őt magához. - Beteg egy ribanc vagy te. - a képébe röhögök majd Noahra téved a tekintetem aki csak lehajtott fejjel támaszkodik a falnak. A szívem szakad meg érte mert tudom hogy megbántottam. - Különben sem kell nekem Joel. Noah a párom és őt szeretem. - jelentem ki ami persze nem igaz, de meghozza a kellő hatást. Joel megdöbbenve néz az öccsére. - Noah igaz ez? - vonja azonnal kérdőre. - Igaz. - Noah bólint majd távozik a konyhába. - Üdv a családban Stella. - kacsintok gúnyosan a lányra majd én is távozok a nappaliból. Az udvarra sietek, valahogy a friss levegő csábít most...