" Nagy testvérnek lenni mindig nehezebb. "
Szaszkó Gabriella
Ajánlott zene: Harry Styles - Sweet Creature
~ Darlena Darcy Welson ~
Soha nem gondoltam még arra hogy merre tartok igazán...persze terveim voltak amiket sorra valósítottam meg az elmúlt öt év alatt, de ezen kívül semmi. Nem látom magam előtt hogy mi lesz velem tíz év múlva. És ez rémisztő....tegnap érkeztem meg a családomhoz és az éjszakám abból állt hogy minden féle gondolat cikázott a fejemben. Főleg arról hogy huszonhárom évesen sem vagyok még felnőtt hiszen Lauren egyetlen szavára ugrottam. Érzelmileg függök egyes emberektől...ezt pedig nem akarom. Gyűlölöm a gondolatát is annak hogy egy fedél alatt vagyok Joelel, aki hazudnék ha azt mondanám hogy már nem jelent számomra semmit. Minden porcikám akarja őt, szinte a testem és a lelkem kiállt és vitázik az agyammal hogy igenis vissza kell őt szereznem. Akarom őt, nagyon. De annyi év után és oly sok csalódás után félek, a félelmem pedig mindent legyőz bennem. Vágyat, szerelmet és vonzalmat egyaránt. A fejemet megrázva próbálom elűzni a gondolataimat majd egy gyors zuhany után úgy döntök hogy kicsit megmutatom magam a többieknek. Nem akarok udvariatlan lenni. De ahogy a folyosókon haladok előre, rá kell jönnöm hogy a ház üres vagy legalábbis úgy tűnik egyedül vagyok.
- Lena! - egy ismerős hang szólít meg és ahogy megfordulok Joelel találom magam szemben akinek felső teste fedetlenül tárul elém. Egy pillanatra elmosolyodok majd uralkodva magamon felveszem a kemény külsőmet. - Hol vannak a többiek? - kérdezem érzelem mentes hangon. - Karácsonyi nagy bevásárlás. - vonja meg a vállát. - És minket itt hagytak? - fonom magam előtt ölbe a kezeimet. - Talán zavar? - kérdez vissza. - Igen, eléggé. - adom meg a választ flegmán. - Az szívás. - nevet fel. - Az. Amióta ismerlek az egész életem egy nagy szívás. - jelentem ki hangosan. - Lena! - türelmesen szólít meg. - Nem vagy már kislány, kérlek ne hisztizz. Nem mondtam semmi rosszat, de te máris nekem esel. És kérlek halkabban beszélj mert a húgunk még alszik. Na nem mintha téged érdekelne Lydia hogyléte, ugyebár. Mindenki tudja, hiszen most láttad először pedig már öt éves. Ahelyett hogy a múltban elkövetett hibáimat vágod a fejemhez, talán inkább használhatnád azt itt töltött hetedet arra hogy megismerd a kishúgunkat. - mondja komolyan és ezzel bizonyságot ad arra hogy ő már valóban felnőtt. Komoly férfi lett belőle, ő már nem az aki volt. - Tudom. - sóhajtok fel bűnbánóan, hiszen a húgommal valóban igazságtalan voltam, nem is ismer és ezt szégyenlem. Nem voltam mellette élete első öt évében. - Jól van most már ne ostorozd magad emiatt. Gyere inkább segíts felkelteni. Anya megkért hogy ne hagyjam sokáig aludni mert akkor este nem akar majd lefeküdni. - Joel szeretettel mosolyodik el. - Nem lehet olyan nehéz felébreszteni. - mosolyodok el én is. - Nehogy azt hidd. - nevet fel. - Igazi kis vadmacska ha megzavarják az alvásban. - megáll Lydia szobája előtt majd halkan benyit. A kishúgunk édesen alszik egy plüss macit szorongatva. - Gyere. - Joel suttogja miközben megfogja a kezem és a szobába húz. Nem tart sokáig, hamar leül az ágy szélére és végig simít Lydia arcán aki erre csak morogni kezd. - Hercegnő ideje felkelni. - Joel ébresztgeti. - Nem. - jön a válasz álmos, vékony hangon. - De, de. - erősködik a bátyja. - Meghajaplak. - pöszéskedik a kislány. - Ne fenyegess te rosszcsont. - Joel már nevetve húzza le róla a takarót. Édes látvány ők ketten. - Joeeeel! - kiált a kislány majd hirtelen felugrik és a bátyjára veti magát. Joel azonban könnyedén kapja el és pörgeti meg a levegőben. - Csiki lesz. - az erős kezek már is nevetésre késztetik a pici kislányt. Eltart egy darabig a játékuk, míg én csendben figyelem őket. Melegség tölti el a szívem miközben őket nézem. Most először örülök annak hogy itt vagyok. - Nézd csak Lydi. - becézi Joel a kislányt miközben rám mutat. - Ott a nővéred, menj oda hozzá. - kéri kedvesen. - Nem. Őt nem ismerem. - tiltakozik azonnal ami nekem borzalmasan rosszul esik. - Sandy a nővérem. - teszi hozzá szégyenlősen. - Nem Lydia. Lena is a nővéred. - Joel próbálja neki elmagyarázni sikertelenül mert a kis vörös kislány elszalad mellettem ki a szobából.
- Ne vedd a szívedre. Majd ha megismer akkor nem ilyen lesz. - Joel próbál vigasztalni. - Nem érdekel. - vonom meg a vállam de érzem hogy a szemeimben könnyek szöknek. - De igenis érdekel Lena, ne tagadd. Ahelyett hogy pajzsot vonsz magad elé inkább menj és barátkozz össze vele. - biztat. - Én addig lezuhanyzom. - kikerül és elindul a szobája felé. - Nem hagyhatsz egyedül vele. - sietek utána. - Nem fog megenni. - nevet fel. - Ő a húgod az isten szerelmére. Menj és hódítsd meg. - becsukja előttem az ajtaját én pedig tanácstalanul, elveszetten indulok Lydia után a nappaliba. - Leülhetek melléd? - megállok vele szemben miközben ő már a kanapén ül és a tévét kapcsolgatja egyik meséről a másikra. - Aha. - bólogat de nem túlzottan érdeklem. - Szép vörös hajad van. - dicsérem meg, nem tudok mit kezdeni a helyzettel. - Neked is. - mosolyogva pillant rám. - Hát...tudod...azt hiszem ezt tőlem örökölted. - túrok a hajamba. - A nővérem vagy? - érdeklődik. - Igen, picur. Az vagyok. - válaszolok neki mosolyogva. - Miért nem ismerlek? - kíváncsiskodik ahogy a legtöbb korabeli gyerek. - Messze lakok innen, és még sosem látogattalak meg. Amit sajnálok. - szomorúan nézek rá. - Szeretsz? - vigyorodik el. - Igen. Nagyon. - nevetem el magam. - Akkor kapsz a csokimból. - a párna rejtekéből előhúz egy félig megkezdett csokit és a kezembe nyomja. - Edd meg én majd kérek újat. - eldől a kanapén és magához húzza a maciját. Én csak mosolygok rajta, jól esik hogy megtette az első lépést felém, ami nekem sokat jelent. - Melyik mesét nézzük? - kérdezi. - Oh hát nem is tudom...Mi a választék? - érdeklődök. - Legyen a Merida. - választ végül ő és el is indítja. - Szuper, neki is vörös haja van. - jegyzem meg amivel elnyerem Lydia elismerését is mert mosolyogva bólogatni kezd. - Na csajok? Mit néztek? - pár perc elteltével Joel is csatlakozik hozzánk. - Csitt. - Lydia a legédesebben inti csendre a bátyját. Joel csak mosolyog és leül mellém. Zavar a közelsége de csak mert hozzá akarok bújni, azonban a fejemben megjelenő képeket azonnal törlöm. Lassan felállok és átülök a fotelba. Jobb ha távol tartom magam tőle. Meglepetten néz rám. - Kijössz a konyhába egy kicsit? - suttogja. - Nem. Nézzük a filmet. - lerázom mert nem akarok kettesben lenni vele. Tudom mi a célja én azonban nem engedek neki. Ő és én már sosem leszünk mi...
- Ne vedd a szívedre. Majd ha megismer akkor nem ilyen lesz. - Joel próbál vigasztalni. - Nem érdekel. - vonom meg a vállam de érzem hogy a szemeimben könnyek szöknek. - De igenis érdekel Lena, ne tagadd. Ahelyett hogy pajzsot vonsz magad elé inkább menj és barátkozz össze vele. - biztat. - Én addig lezuhanyzom. - kikerül és elindul a szobája felé. - Nem hagyhatsz egyedül vele. - sietek utána. - Nem fog megenni. - nevet fel. - Ő a húgod az isten szerelmére. Menj és hódítsd meg. - becsukja előttem az ajtaját én pedig tanácstalanul, elveszetten indulok Lydia után a nappaliba. - Leülhetek melléd? - megállok vele szemben miközben ő már a kanapén ül és a tévét kapcsolgatja egyik meséről a másikra. - Aha. - bólogat de nem túlzottan érdeklem. - Szép vörös hajad van. - dicsérem meg, nem tudok mit kezdeni a helyzettel. - Neked is. - mosolyogva pillant rám. - Hát...tudod...azt hiszem ezt tőlem örökölted. - túrok a hajamba. - A nővérem vagy? - érdeklődik. - Igen, picur. Az vagyok. - válaszolok neki mosolyogva. - Miért nem ismerlek? - kíváncsiskodik ahogy a legtöbb korabeli gyerek. - Messze lakok innen, és még sosem látogattalak meg. Amit sajnálok. - szomorúan nézek rá. - Szeretsz? - vigyorodik el. - Igen. Nagyon. - nevetem el magam. - Akkor kapsz a csokimból. - a párna rejtekéből előhúz egy félig megkezdett csokit és a kezembe nyomja. - Edd meg én majd kérek újat. - eldől a kanapén és magához húzza a maciját. Én csak mosolygok rajta, jól esik hogy megtette az első lépést felém, ami nekem sokat jelent. - Melyik mesét nézzük? - kérdezi. - Oh hát nem is tudom...Mi a választék? - érdeklődök. - Legyen a Merida. - választ végül ő és el is indítja. - Szuper, neki is vörös haja van. - jegyzem meg amivel elnyerem Lydia elismerését is mert mosolyogva bólogatni kezd. - Na csajok? Mit néztek? - pár perc elteltével Joel is csatlakozik hozzánk. - Csitt. - Lydia a legédesebben inti csendre a bátyját. Joel csak mosolyog és leül mellém. Zavar a közelsége de csak mert hozzá akarok bújni, azonban a fejemben megjelenő képeket azonnal törlöm. Lassan felállok és átülök a fotelba. Jobb ha távol tartom magam tőle. Meglepetten néz rám. - Kijössz a konyhába egy kicsit? - suttogja. - Nem. Nézzük a filmet. - lerázom mert nem akarok kettesben lenni vele. Tudom mi a célja én azonban nem engedek neki. Ő és én már sosem leszünk mi...
Bonjour
VálaszTörlésLydiat egyszerűen imádom, egy igazi kis hercegnő. Lenat sajnáltam amikor Lydia nem akart vele beszélni mert számára idegen, azonban érthető is hiszen Lena volt az aki nem látogatta meg soha a kishúgát. Ezért Joelt nem vádolhatja. Viszont annak örülök hogy a végén Lena és Lydia egymásra talált és kiderült hogy elég sok közös van bennük. Joelért meg oda vagyok meg vissza. Imádtam ezt a részt. Alig várom a következőt ★.★.★.★
Hali :)
VálaszTörlés" Ahelyett hogy a múltban elkövetett hibáimat vágod a fejemhez, talán inkább használhatnád azt itt töltött hetedet arra hogy megismerd a kishúgunkat. " - Joelnek ebben nagyon igaza volt és érett gondolkodású férfi lett belőle az már tény. Jót tett neki a katonaság vagy éppen az elmúlt pár év. Látszik Joelen hogy ő már csak is Lenat akarja és ez most még izgalmasabbá teszi az egész történetet. Lena remélem már nem sokáig makacskodik és örökké együtt maradnak. Várom a következő részt. Ezer millió puszi :)
Szia
VálaszTörlésLena még mindig azon "lovagol" hogy Joel mit tett a múltban, ez pedig nem azt mutatja hogy túl van rajta. Akárhogy is akarja bizonygatni hogy már nem szerelmes Joelbe szerintem még maga sem hiszi el. Ők ketten nagyon összeillenek és aranyosak voltak ahogy Lydiaval foglalkoztak. Lenanak is ideje kivennie a részét a húga életéből. Ideje tényleg felnőnie és nem a múltban élni. Nagyon tetszett ez a rész alig várom hogy hozd a többit. Siess! :)
Ciao!
VálaszTörlésLydia egy kis angyal. Annyira tetszett ahogy Joelel játszott és a világért sem akart felkelni. Ami viszont a legjobban tetszett az Lena és Joel beszélgetése. Joel tényleg felnőtt és komoly férfi lett belőle, Lena azonban még néha kicsit tud gyerekes lenni. Örültem hogy végül Lydiaval is összebarátkozott. Ő a nővére és Lydianak szüksége is van rá, ezek után bízom benne hogy mindig a kishúga mellett lesz. Nagyon tetszett ez a rész és várom a következőt is :D
Haliho :P
VálaszTörlésOh istenem, Lydia annyira cuki és Joel is amikor a húgával foglalkozik. Jó volt látni hogy ilyen szuper testvérek, azt sajnáltam viszont hogy az elején Lydia elutasító volt Lenaval szemben, de a végén örültem hogy összebarátkoztak. Aranyosak voltak mese nézés közben. És Lena és Joel is együtt töltött egy kis időt ami remélem eredményes lesz és összejönnek. Szuper rész volt, várom a többit :P
Hello
VálaszTörlésNem értem Lenat. Megőrül Joelért még mindig szerelmes belé de még sem engedi magához közel. Azt viszont díjazom hogy Joel elég keményen próbálkozik és minden erejével azon van hogy visszaszerezze Lenat. Azt gondolom hogy most már meg is érdemelné őt. Az évek jót tettek neki. Lydiat sem akarom kihagyni, nos ő egy tünemény. Valóban hasonlít Lenara és nem csak külsőre. Tetszett ez a rész is, csak így tovább ;)
Sziaaa
VálaszTörlésIsteneeem...Joel! Annyira szeretem őt. A régebbi részekbe amikor még fiatal volt és bolond volt hogy nem kedveltem de mostanra egy igazi álompasi lett belőle. Ki ne tudna egy ilyen jóképű, vicces pasit szeretni aki ráadásul még a gyerekekkel is jól bánik. Joel számomra bizonyított és szerintem megérdemli a második esélyt Lenatól, aki bízom benne hogy meg is fogja adni neki. Alig várom már hogy hozd a következő részt .♥.♥.♥.
Szió :)
VálaszTörlésLena annyira gyerekes tud lenni még így 23 évesen is. Ezután az 5 éves időugrás után úgy látom Joel az ekinek sikerült valóban felnőnie kettejük közül. Mindenki boldog, csak Lena az aki a saját boldogságának gátat szab. Joel szerintem most már megbcsülné és szeretné őt. Olyan szépek lennének együtt. Remélem ők ketten egyszer még összejönnek. Oh és Lydiat imádom. Tetszett az egész és várom a kövit :)
Puszedli :d
VálaszTörlésJaj Lena, jöjjön már meg az eszed. Joel olyan édes. Oké persze Lenat is megértem, nem egyszer csalódott már Joelben és így nehezen tud neki újabb esélyt adni, de én bízom benne hogy rövidesen Lena és Joel újra együtt lesz és remélem hogy Joel kiérdemli az új esélyt és él is majd vele. Ők ketten egyszerűen egymásnak lettek teremtve. ( Lydiat nagyon szeretem egy igazi mini Lena, ő sem egy könnyű eset :D ) Tetszett ez a rész is. Nagyon, nagyon várom a következő részeket is :D
Szióka...
VálaszTörlésMég mindig tartom magam az előző véleményemhez, szeretem Lenat de durva hogy az 5 éves húga most látja őt először. Nem is értem miért lepődött meg annyira azon ahogy a kicsi Lydia fogadta őt. Joelnek pedig mindenben igaza volt. Lenanak ideje továbblépni és csak azzal törődni ami igazán fontos, ezesetben a családja. A végén viszont cukik voltak Lena és Lydia. Aztán persze Joel is csatlakozott hozzájuk. Nagyon tetszett. Várom az új részt ღ ღ ღ
Hi :P
VálaszTörlésNagyon imádtam ezt a részt. Egyrészt azért mert Joel és Lena normálisan is tudtak beszélni egymással, másrészt pedig azért is mert Lena és Lydia megismerték egymást. Bámulatos hogy hogy mennyire hasonlítanak egymásra kívül belül. Lydia is makacs és nehéz meggyőzni akárcsak a nővérét Lenat. Ami pedig pluszban tetszett az Joel viselkedése. Próbált segíteni Lenanak hogy közel kerüljön a kislányhoz és kialakítson vele egy testvérei kapcsolatot. Nagyon tetszett ez a rész is. Siess a következővel :P
Szia :)
VálaszTörlésLydia nagyon édes kislány, megszerettem :) Lena és Joel pedig végre újra szóba tudtak állni egymással felnőtt emberekként. Lena és Lydia pedig örülök, hogy ilyen jó testvérekké váltak ennyire rövid idő alatt. Kíváncsi vagyok ezek után mi lesz Joel és Lena között.
Puszi :)